Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kun László: Az 1956-os ellenforradalom kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében
Az épületben megerősített létszámú, mintegy 90 főnyi karhatalmi egység és a kapitányság rendes állománya tartózkodott. Az őrség emeletenként elosztva védelemre rendezkedett be. Az épület parancsnoka utasításba adta, hogy tüzet nyitni csak két jelzőrakéta kilövését követő tűzparancs után lehet. Az őrség a lőfegyvereken kívül semmiféle korszerű tömegoszlató eszközzel nem rendelkezett. A tömeg ezalatt a kaput kezdte feszegetni, dönteni. Az épület ellen meginduló támadás elhárítására az épület parancsnoka utasította a II. emeleti őrséget, hogy adjon le riasztó lövéseket. Ekkor következett be a tragédia. A levegőbe leadott riasztó lövéseket, feltehetőleg a támadás folytán kialakult idegfeszültség hatására, az I. emeleti védők és a kapuőrség tűzparancsnak értelmezte, s tüzet nyitottak részben szintén a levegőbe, részben pedig a támadó tömegre.92 A rendőrség épületét szoros kordonnal körülvevő tömeg pánikszerűen menekült a mellékutcákba. A halottak és a sebesültek a helyszínen maradtak.93 Az épületben levő munkástanács-küldöttek és diákcsoportok izgatott és feszült vitába kezdtek a rendőrség vezetőivel. A Könnyűszerszám Gépgyár munkástanácsának elnöke megfenyegette őket, hogyha tovább tüzelnek, kiosztják az üzem raktáraiban levő fegyvereket és azzal fogják megostromolni az épületet. A szemben levő Rudolf-lakta- nyából szintén üzenet érkezett, hogy további ellenállás esetén nehéz fegyverekkel fogják szétlőni az objektumot.94 E fenyegetéseket betetézte, hogy — bár korábban az épület védelmét rendelték el — a megyei pártbizottság egyes munkatársai szintén felelősségre vonták a rendőrség vezetőit, hogy miért lőttek a tömegre.95 Azt a pszichikai megterhelést, amelyet a tömeggel szembeni fegyverhasználat jelentett, csak úgy lehetett elviselni, hogy ha az épület védői maguk mögött érezhették a politikai hatalmat, ha érezhették, hogy nem saját életüket, hanem az államrendet, a szocializmust védelmezik. A tűzparancs visszavonása ettől az erkölcsi háttértől fosztotta meg a védelmet, amely nem katonailag, hanem morálisan omlott össze. A rendőrség parancsnoka elrendelte a fegyveres ellenállás beszüntetését, s utasította a védőket, hogy valamennyi fegyvert zárjanak be a páncélszekrényekbe. (A fegyverek elzárására vonatkozó utasítást azonban csak részlegesen lehetett végrehajtani, mivel az épületben levő nagy mennyiségű fegyver nem fért el a páncélszekrényekben.) Ezzel párhuzamosan a rendőrség vezetői kísérletet tettek arra, hogy a nagyüzemektől és az egyetemtől kérjenek védelmet. A DIMÁVAG-gal nem tudtak kapcsolatba lépni, telefonja állandóan foglalt volt, a Diákparlamenttől pedig azt a választ kapták, hogy nem rendelkeznek közlekedési eszközökkel. Ennek ellenére a megyei munkástanács elnökének a kérésére F. S. útnak indított mintegy 50 egyetemistát, akik azonban nem tudtak az eseményekre befolyást gyakorolni.96 Az események súlypontja ezek után az ipari üzemekbe tevődött át. Az ellenforradalom szervezői még a hajnali órákban megkísérelték mozgósítani a vidéki, főleg bányaüzemeket. Néhány helyen sikerült is eredményt elérni. Míg Rudabányán a bányászasszonyok erélyes fellépése megakadályozta, hogy az ércbányászok Miskolcra jöjjenek, Ormosbányán, ahol egyébként a köztörvényes bűnözők is kitörtek már a hajnali órákban, sikerült zavargásokat kirobbantani. Ebben két tényező játszott szerepet. Ormosbányán egy szervezett ellenforradalmi csoport működött, s tevékenysége számára jó talajt jelentett a munkásellátási problémák miatt kialakult rossz munkáshangulat.97 B. I. és A. G. vezetésével október 26-án a kora reggeli órákban a Il-es és a III-as akna bányászainak egy része nagygyűlést tartott a Népkertben. B. I. és A. G. beszédeikben követelték, hogy menjenek be Miskolcra tünteni, az oroszokat az országból ki kell kergetni, a bányászság ne termeljen az oroszoknak szenet, csak annyi szenet adjanak, amennyi a gyárak fenntartásához szükséges. A tömeg üvöltött: „Elég volt 12 évig ingyen dolgozni, a szovjet csapatok hagyják el az országot!” Közben megérkezett R. E., a megyei 256
