Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Újlaki Péter: Adalékok az 1945-ös nemzetgyűlési választások történetéhez Borsod, Abaúj, Zemplén megyékben
elkövettek.4 2 Azt nem vették figyelembe, hogy maga az MKP is elítélte az ilyen eseményeket, hanem igyekeztek általánosítani azokat. A gyűlésen hangsúlyozottan vetették fel a párt „magyar” voltát és hazafiasságát. Szavakban ugyan elhatárolták magukat a sovinizmustól és a nacionalizmustól, de nézeteik mégis erre utaltak akkor, amikor a legmagasabb rendűnek ítélték azt, ami „nemzeti”, amikor kijelentették, hogy „aki a mi lobogónk mellett idegen lobogókat vesz kölcsön, az megtagadja a legszentebb érzést, a hazafiságot”,43 amikor elutasították a jelenlegi határokat, demagóg módon néprajzi határokat követelve. Az előbbi kérdéseken kívül szót ejtettek még a-földreformról és a hadifoglyok hazahozatalának problémájáról is. Az előbbi vonatkozásban kétértelműen nyilatkoztak, hogy a párt azért harcol, hogy mindenki megtarthassa a földjét, tehát mind az újbirtokosok, mind pedig azok a régi földtulajdonosok is, akiket eddig nem érintett a földreform — azaz a földosztást most már be kell fejezni. A földmagántulajdon és vele együtt a földreform „védelmét” ezáltal összekötötték az esetleges szövetkezetesítés elutasításával. A hadifoglyok hazahozatala ebben az időben központi kérdéssé vált, valamennyi párt programjában helyett kapott, mivel igen sok családot és így nagyszámú választót érintett. A Szovjetunió ekkorra már elkezdte a hadifoglyok hazabocsátását, amit a pártok külön-külön úgy értékeltek és úgy akartak tudatosítani a közvéleményben, mint saját önálló sikerüket, remélve, hogy így sok szavazót szereznek maguknak. Propagandájukhoz tartozott, hogy ígéretet tettek a többi hadifogoly hazahozatalára is, holott tudták, hogy ez nem tőlük függ. A pártok — hogy a hadifoglyok iránti politikájukat tettekkel bizonyítsák — a Miskolcon átutazókat megebédeltették, csomaggal látták el, a megyeiek számára gyűjtést rendeztek sth Az MKP egyik fő célkitűzése októberben — saját programjának széles körben való terjesztése mellett — a FKgP demagógiájának, jobboldali beállítottságának a leleplezése volt. Nézeteinek bemutatására a hónap folyamán igen sok gyűlést rendezett, közülük több helyen maga Nógrádi Sándor volt az előadó.44 Ő és a párt más szónokai is minden alkalommal hangoztatták, hogy a FKgP már nem az a párt, amelyiknek indult, már nem a kisgazdák pártja, és a kisgazdáknak valamint egyéb becsületes tagjainak szinte nincs is szavuk benne. Ezzel szemben a pártban otthonra leltek a reakció erői, közöttük a volt nyilasok, az egykori MÉP tagjai stb., akik megszerezték a vezetést és a párt politikájának irányítóivá váltak. Ebből következően nem lehet igaz, hogy ezek az elemek valóban akarják az egész nép demokráciáját; hogy valóban akarják a közellátási és gazdasági nehézségek megoldását; hogy valóban akarják az együttműködést a koalíciós partnerekkel; hogy valóban akarják a földreform védelmét. Az MKP előadói bebizonyították, hogy a FKgP állításainak éppen az ellenkezője az igaz, hogy a Kisgazda- párt jelenlegi irányvonala — csekély változtatásokkal — a régi rend visszaállítására törekszik. Emiatt az MKP már nem tartja igazi koalíciós partnernek a FKgP-ot, amely ha nem változtat politikáján, nem maradhat a koalícióban — jelentették ki több alkalommal. Az MKP szónokai erős kormány megalakítását követelték, amely megfelelő biztosíték a gazdasági és politikai nehézségek leküzdésére, ugyanis a párt csak ilyen alapon hajlandó a koalíció fenntartására — mondották.4 5 Az MKP legnagyobb szabású nagygyűlését október 21-én tartotta Miskolcon. A nagygyűlésen ismét élesen támadták a reakciót, de a fő hangsúlyt a párt célkitűzéseinek ismertetésére helyezték. Foglalkoztak az újjáépítés égető szükségességével, amelyet az MKP 3 éves terve tud megvalósítani; a minden dolgozó érdekét szem előtt tartó és az ország felemelkedését elősegítő államosításokkal; a földreform következetes végrehaj214
