Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Újlaki Péter: Adalékok az 1945-ös nemzetgyűlési választások történetéhez Borsod, Abaúj, Zemplén megyékben
tásával és befejezésével; az újonnan földhöz juttatottak földtulajdonának megvédésével és minden irányú támogatásával; a demokratikus átalakulásnak az élet valamennyi területén való végigvitelével. Külön kiemelték a munkásegység jelentőségét. Ezzel kapcsolatban hangoztatták, hogy a két munkáspárt — ha külön listán is, de — szövetségesként küzd egymás oldalán, ami garancia arra, hogy vissza fognak vágni a reakciónak, mert „nem fél, hanem egész fordulatra van szükség” a jelenlegi helyzethez képest. A két munkáspárt olyan erő, amelyek ellenére és a- dolgozók ellenére ma már nem lehet kormányozni ebben az országban — mondották. A budapesti törvényhatósági választás tapasztalatait figyelembe véve az MKP jelentős erőfeszítéseket tett a női választók megnyerésére.453 Ez több, kifejezetten a nők számára szervezett gyűlés, nőnap rendezésében nyilvánult meg. A női választók előtt az előadók elsősorban az MKP-nak a család és a vallás kérdésében elfoglalt álláspontját ismertették és ezzel akarták kifogni a szelet a FKgP vitorlájából. Cáfolták a FKgP állítását, miszerint az MKP család- és vallásellenes, és bizonyították, hogy igenis az MKP politikája biztosíthatja a családok békéjét, valamennyi vallás egyenlőségét és gyakorlásának szabadságát. Hangot adtak annak, hogy az MKP a nők teljes egyenjogúsításáért küzd. Felhívták a nők figyelmét arra, hogy nem kis részben az ő szavazataikon múlik az, hogy a háború borzalmai még egyszer ne ismétlődhessenek meg. Ugyancsak a nők megnyerésére irányult a már szeptemberben elkezdett és októberben folytatott háziagitáció kiszélesítése is. Az agitáció azonban — egyrészt, mert elkésett volt, másrészt mert csak perifériálisán foglalkozott a nőket érintő szociális kérdésekkel, harmadrészt, mert a kisgazdapárti demagógia addigra már teret nyert közöttük - egyedül a munkáslakta vidékeken ért el eredményt. Az SZDP október folyamán nagy lendülettel vitte választási kampányát. Különösen erős volt ez Borsod megyében, amelyet — mint erről már volt szó — szociáldemokrata bázisnak tartottak. így érthető, hogy a párt országos vezetői is gyakran megfordultak Miskolcon és a megye más helységeiben, pl. október 7-én Bán Antal és Marosán György vett részt a miskolci nagygyűlésen, október 28-án Pollákné Stern Szerén beszélt szintén Miskolcon. A párt nagyszámú választási gyűlésén46 általános politikai elveit propagálta, de hogy mit helyeztek középpontba, az attól is függött, hogy a gyűlés városban vagy vidéken zajlott-e le. Városban az egyik lényegi problémaként a községi politika kérdését vetették fel. A községi politikában, Miskolc vonatkozásában követelték az autonómiát, amely mini törvényhatósági jogú várost megillette, az önálló várospolitika megteremtését. Ez a követelés a városi lakosság igényét fejezte ki, így a többi párttal szemben előnyt jelentett az SZDP számára. A követelés felvetése az SZDP részéről azért történt, mert ő volt az egyetlen olyan párt, amelynek a községpolitikában hagyományai voltak. Vidéken ezt a kérdést értelemszerűen nem feszegették. Ott inkább a dolgozók egységének fontosságáról beszéltek, amin a munkások és a parasztok közös érdekét értették. (Természetesen a Miskolcon tartott gyűléseken is volt szó erről.) Ez a közös érdek a munkások és parasztok egymásra utaltságából adódik, akiknek kölcsönösen kell biztosítani egymás életkörülményeinek javítását. A közös érdeknek, az egymásra utaltságnak a munkások és parasztok szövetségéhez, egységfrontjához kell vezetnie, amelynek az élén az SZDP áll. Nem véletlenül említette Rónai Sándor az október 7-i nagygyűlésen, hogy a választási harcban vigyázni kell, nehogy „elvesszen a nemzet nagy érdeke: a jövő kenyere”,47 utalva az 1945-ös parasztsztrájkra, azaz a FKgP által mesterségesen szított paraszt—munkás ellentétre. 215
