Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Újlaki Péter: Adalékok az 1945-ös nemzetgyűlési választások történetéhez Borsod, Abaúj, Zemplén megyékben
véleményét, miszerint Budapest egészen más mint az ország és a budapesti választás nem befolyásolhatja a nemzetgyűlési választások eredményét. Hangoztatta, hogy mivel Budapest ipari gócpont nagyszámú ipari munkássággal és tisztviselővel, így különbözik az ország egészétől, amely viszont mezőgazdasági jellegű, döntően kisgazda lakossággal.3 7 Az FKgP a nem várt arányú eredmény nyilvánosságra kerülése után azonnal igyekezett kiaknázni a sikert. Előző véleményét megváltoztatva most már Budapestet irányadónak nevezte az egész ország számára, mivel Budapest példát mutatott azzal, hogy az „igazi demokráciára” szavazott, nem pedig „a demokrácia monopolistáinak szája íze szerint döntött”. Azt állította, hogy Budapest ezzel a választással vált igazán az ország fővárosává, vezetőjévé. Demagógiájában odáig ment el, hogy Budapest lakosságát, de elsősorban munkásságát és értelmiségét egyszerűen a parasztok leszármazottainak nevezte, ezzel is igyekezve őket megnyerni a maga számára, illetve elleplezni a különbségét a FKgP-ot jóhiszeműen támogatók és a pártot tudatosan jobbrairányítók között. A budapesti választás után még inkább polarizálódtak az erők, még inkább kiéleződött a baloldal és a jobboldal ellentéte. Ez az ellentét az FKgP nyílt harca miatt fenyegetően felidézte a polgárháború lehetőségét,3 8 ugyanis funkcionáriusai sok helyen kifejezetten fasiszta ízű kirohanásokat intéztek a Szovjetunió és a kommunisták ellen.3 9 A FKgP szeptemberhez képest októberben sem változtatta meg propagandáját, csak jóval szélesebb körben terjesztette. Volt olyan nap, pl. október 7. amikor majdnem 40, vagy október 28. amikor csaknem 50 helyen rendeztek egyszerre gyűlést. A gyűléseken kívül főleg a kisebb községekben — elsősorban a tanítók és a papok bevonásával — családlátogatásokat szerveztek, amelyeken hirdették a párt programját. A háziagitáció mindenekelőtt a női szavazók megnyerését célozta. Az agitátorok házról házra járva felszólították a nőket a párt melletti szavazásra, mert mint mondották, ez a párt az, amelyik az „istenhitet, a vallást, a családi tűzhelyet” védi. Úgy állították be, hogy a párt a családon kívül, a nő pedig a családon belül védi ezeket. Ezzel a képmutató beállítással a nőket a politika aktív gyakorlásától akarták visszatartani, noha szavakban politizálásra hívták fel őket. A gyűlések napirendjén október folyamán is első helyen a „demokrácia” kérdése és ezzel együtt a munkáspártok elleni támadások szerepeltek. A párt a demokrácia bajnokaként tüntette fel magát az „egyenlőség” hangsúlyozásával, amely „nem engedi azt, hogy a letűnt zsarnokoskodók helyébe új zsarnokok kerüljenek”4 0. Követelte, hogy a társadalom valamennyi osztálya és rétege egyenlő elbírálásban részesüljön, egyik se legyen „mostohagyermeke a nemzet nagy családjának”, hogy ne érvényesülhessenek az egyes pártok, hanem csak a nép érdeke. Ezek a követelések valóban szépen hangzottak, de azt, hogy a párt valójában milyen tartalommal telítette meg őket, nem fejtették ki. A FKgP a választást megelőző legnagyobb gyűlését október 28-án rendezte Miskolcon, amelyen a párt országos vezetői közül is többen megjelentek. Ezen a nagygyűlésen a szónokok a párt programjának valamennyi lényeges elemét érintették. Hangoztatták, hogy a párt nem egy osztálynak, hanem — mint Vásáry József mondta — az „egyetemes magyarságnak” az érdekeiért, békés, nyugodt életkörülményeiért küzd, amely magyarság „kisajátította magának a Független Kisgazdapártot” 41. Ezek a kívánságok csak az FKgP választási győzelmével valósulhatnak meg, amikor a pártnak módjában lesz megszüntetni a jelenlegi „papírosdemokráciát és osztálygyűlöletet”, meggátolni a készülőben levő „osztályuralmat”. Kinyilvánították, hogy a párt sem most, sem a jövőben nem lesz hajlandó eltűrni semmiféle „pártdiktatúrát”. Ezek a kitételek - ha névtelenül is — az MKP-ra vonatkoztak, ugyanis az FKgP ki akarta használni azt a néhány atrocitást, amelyet egy-két kisgazdapárti gyűlésen a gyűlés megzavarásával (pl. Mádon) az MKP tagjai 213
