Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Újlaki Péter: Adalékok az 1945-ös nemzetgyűlési választások történetéhez Borsod, Abaúj, Zemplén megyékben
munkások (14—15%), kisebb részben az értelmiségiek, kisiparosok, kiskereskedők (3—4%) valamint a parasztok (2,5—3%) tették ki. Az NPP-nek a szegényparasztok és más újonnan földhöz juttatottak adták a szavazatainak döntő többségét (kb. 5%). Zemplén megyében az FKgP 66,35%-os eredményéből mintegy 52%-ot tett ki a mezőgazdaságból élők, 5—6%-ot a volt uralkodó osztályok és kiszolgálóik, 4—5%-ot a különböző középrétegek szavazata, a fennmaradó szavazatok megoszlottak. Az MKP 13,2%-os részesedését az ipari munkások és a szegényparasztok biztosították (mintegy 8%, illetve 3%), többi szavazatát a társadalom egyéb rétegeitől kapta. Az SZDP szavazatainak döntő többsége (kb. 8%) ugyancsak az ipari munkásságtól eredt. További szavazatait kb. egyenlő arányban a parasztságtól és a vidéki középrétegektől szerezte. Az NPP ebben a megyében is szinte kizárólag szegényparaszti és újbirtokosi szavazatokat mondhatott magáénak. Abaúj megyében az FKgP magasan az országos átlag felett részesült a szavazatokból (77,24%). A párt a társadalom valamennyi osztályából és rétegéből szerzett szavazatokat, legnagyobb részt a mezőgazdaságból élőktől, legkevesebbet a munkásoktól. A két munkáspárt közel egyenlő arányban (kb. 5—5%) kapott szavazatokat a munkásoktól. Többi szavazatuk a parasztság kis részétől (MKP 3%, SZDP 1,5%) és a középrétegek egy hányadától származott. Az NPP egyébként csekély bázisa itt is azonos az előbbiekkel. Meglepőnek tűnik, de — a politikai iskolázatlanság, a kommunistaellenes agitáció és az egyház hatásának ismeretében — mégis érthető, hogy az MKP feltűnően kevés szavazatott kapott a volt gazdasági cselédektől és zsellérektől, tehát az újonnan földhöz jutottak egy jelentős részétől. Ugyanez vonatkozik a házicselédekre is amit „gazdáik” politikai alapállása határozott meg. illetve indokolt. A fentebb írtakból hozzávetőlegesen megállapíthatjuk a négy koalíciós párt szociális összetételét és az egyes osztályokra, rétegekre gyakorolt hatását. Az FKgP, amely már 1945 elejétől kezdve folyamatosan magához vonzotta az igazi kisgazdákon kívül a középparasztokat és nagygazdákat, a városi polgárság és az értelmiség, a vasúti és a postai alkalmazottak nagy részét és valamennyi reakciós erőt, a választások idejére a zászlaja alá tudta felsorakoztatni a földosztásban részesültek egy jelentős hányadát is. Nem véletlen, hogy Reisinger Ferenc az SZDP Diósgyőrben tartott nagygyűlésen kijelentette, hogy az FKgP-nak „azt a lehetetlenséget kellene megvalósítani, hogy összeegyeztesse a politikájában a kisparaszt, a volt földesúr és a nagykapitalista érdekeit.”8 Tulajdonképpen ugyanezt fejezte ki Erőss János belügyi államtitkár is az FKgP Bajcsy-Zsilinszky Endre tiszteletére rendezett miskolci nagygyűlésén szeptember 9-én: „Nem vagyunk osztálypárt,... mi alkotjuk az ország 60%-os többségét” — tudósít a Miskolci Hírlap 1945. szeptember 11-i száma. Az MKP ezzel szemben nyíltan vallotta „osztálypárt” voltát. Programjában célként tűzte ki az élet valamennyi területének demokratizálását, a volt elnyomott osztályok érdekeinek védelmét. Ebből következik, hogy a párt tagjainak több mint 60%-át a munkások és a bányászok tették ki, mintegy 20—22%-át a szegényparasztok és mezőgazdasági munkások. A párt többi tagja értelmiségi és alkalmazott (7—8%) valamint kiskereskedő és kisiparos (10—11%) volt. Az MKP-hoz hasonlóan az SZDP is hangoztatta, hogy a munkásosztály pártja. Ugyanakkor és részben emiatt parasztpolitikáját elhanyagolta. így a parasztságra csak csekély hatást tudott kifejteni és ez a tagság összetételén is meglátszott. Az SZDP — főleg a választási küzdelem kiéleződésekor — igyekezett önmagát középpártnak feltüntetni a két ellentétes pólus, az MKP és az FKgP között és ezzel a középrétegekre hatást gyakorolni. Politikájából következően tagságának mintegy 65%-a volt munkás (bányász csak kevés), 8—10%-a paraszt, 15—16%-a értelmiségi és alkalmazott, valamint 10—12%-a 202
