Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)

Lagzi István: Adatok a lengyel katonai és polgári menekültek Borsod, Abaúj, Zemplén megyékbe érkezésének történetéhez (1939 szeptember-október)

A menekültek élelmezése az első napokban rendkívül nehéz helyzet elé állította a községi elöljáróságokat, olykor egyes városokban is gondot okozott. A közigazgatási hatóságok számos északkelet-magyarországi községben dobszóval hirdették ki, hogy a kereskedőknek a zlotyt mint fizetőeszközt el kell fogadni. A zloty beváltásának szorzószáma az első pillanattól kezdve viták és jóhiszemű visszaélések forrásává vált. A Magyar Nemzeti Bank szeptember 21-ig 100:61 (több korabeli újság szerint 100:65 —L. I.) arányban váltotta be a zlotyt, ez azonban sok helyen, főleg vidéki viszonylatban, ismeretlen volt. Később a fizetőeszközül elfogadott zloty pengőre váltása (az átváltás csökkentett szorzószáma) okozott elégedetlenséget.4 2

A menekültek által Magyarországra hozott lengyel fizetőeszköznek, a zlotynak a beváltásával kapcsolatban — érdemileg — dr. Reményi-Schellner Lajos pénzügyminiszter előterjesztése alapján a minisztertanács 1939. szeptember 22-i ülése határozott.43 Az 1939. szeptember 22-i minisztertanácson a pénzügyminiszter előterjesztésében — mint látni fogjuk — a zloty beváltás dátumaként szeptember 18-át jelölte meg, de ezzel ellentétben számos más levéltári forrás a zlotynak 100:61 arányban való átváltásának határidejeként szeptember 21-et említi. A pénzügyminiszter a lengyel menekültek „beözönlésével” előállott helyzetről, az ellátási lehetőségekről tájékoztatta a minisztertanácsot: „A Magyar Nemzeti Bank — tekintettel Lengyelország mai helyzetére — a zloty bankjegyek beváltását már (!) szeptember hó 18-án megszüntette. [. ..] Miután a rendkívüli helyzetben intézkedni kellett, az előadottak értelmében a (pénzügy) miniszter úr felkérte a Magyar Nemzeti Bankot, hogy a nála jelentkező menekültektől — lehetséges igazolás mellett — a felajánlott zloty bankjegyeket vegye letétbe és azokra 100 zlotynként 10 pengőt adjon, de azzal a megszorításokkal, hogy a menekültek fejenként legfeljebb 100 pengőt kaphatnak.” Igazolásul elfogadták az útlevelet, lengyel hatósági bizonyítványt, a magyar határőrség által kiállított bizonylatot, valamint a budapesti lengyel követség igazolását is.

A minisztertanács döntése értelmében a zloty bankjegyek előlegezésével járó kockázatot az államkincstár viselte, és arra a szükségletnek megfelelő fedezetet biztosított. A kisemberek által fizetési eszközül elfogadott zlotyk „pengősítése” azonban — az esetek többségében — több hónapos, nem ritkán éves utánajárást (kérvényezést) igényelt. így érthető módon igen sokan úgy érezték, hogy a lengyel menekültek megsegítésével, segítésével — zloty ellenében való élelmiszer eladásaik révén — megkárosodtak, a pénzügyi, de elsősorban a közigazgatási hatóságok és a zloty elfogadására parancsot adó katonai szervek visszaéltek a kisemberek segítőkészségével.

Az elmondottakra számos példát találhatunk a B. M. IX. osztályának iratai között. Ökörmezőn a „.. . községi elöljáróság azon időben közzétette, hogy a lengyel menekültektől minden kereskedő, vendéglős tartozik elfogadni.. . pénzüket, mégpedig 65-ös alapon, s majd később a magyar hatóság ezen pénzeket be fogja cserélni44 Kreisler Dezső kőrösmezei gyógyszerész hasonló intézkedésről számolt be: „A lengyel hadseregnek Körösmező községen való visszavonulása alkalmával hivatalosan el lett rendelve (!), hogy mindenki köteles a lengyel pénzegységeket elfogadni. . . ”4 5 Lengyel József ungvári lakos is hasonlókról írt: „1939 szeptemberében, amikor lengyel polgári menekültek lepték el a Kárpátalját, Körösmezőn a vasúti állomáson voltam vendéglős, és ebben az időben az ottani katonai parancsnokságtól (név szerint nem tudom, de alezredesi rangban volt az illető úr) személyes parancsot kaptam, hogy a lengyel polgári menekülteket köteles vagyok élelemmel ellátni és a lengyel zlotyt 60 filléres árfolyamon elfogadni. Ugyanilyen utasítást kaptam az ottani határszéli rendőrkapitányságtól is, és ugyanezt doboltatta ki a község elöljárósága is.”46 Birosz János kőrösmezői vendéglős pl. 2215 zl. értékben, Guepa György 694 pengőért adott élelmet, élelmiszert az átvonuló lengyel katonáknak, Ökörmezőn összesen 16 403,39 zl. értékű közszükségleti cikket vásároltak a lengyelek.47

181