Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)

Lagzi István: Adatok a lengyel katonai és polgári menekültek Borsod, Abaúj, Zemplén megyékbe érkezésének történetéhez (1939 szeptember-október)

A források szerint sokan anyagi ellenszolgáltatás nélkül szállásolták el az arra rászoruló menekülteket.4 8

Számos helységben a zloty elfogadására (nyilván szükség lehetett rá) a katonai parancsnokságok utasították a kereskedőket és vendéglőtulajdonosokat.49 Alsóapsa, Szentmihálykörtvélyes községekben „... az átvonuló lengyel hadsereg csapatai részére egy ismeretlen magyar főhadnagy parancsára fogadták el a zlotyt.”50 Tarcaközön a pályaudvari katonai parancsnokság segítségével látták el a menekülteket.51 Miskolc város polgármesterének jelentése szerint a miskolci Ferenc József laktanyában elszállásolt lengyel katonákat is - a laktanyaparancsnok kifejezett utasítására — zlotyért élelmezték.5 2 Az élelmezés biztosítása a laktanya kantinosának, Bálint Jánosnak volt köszönhető: a „ . . . menekült lengyel testvérekkel szemben igyekeztem eleget tenni kívánságuknak és így 979,29 zl. értékben szolgáltattam nekik árut.53

A zloty beváltása körüli huzavona valójában 1939. végén vette kezdetét, de volt olyan magyar zloty tulajdonos is, akinek még 1940 közepén sem volt beváltva a pénze. A probléma lényege az volt, hogy a Magyar Nemzeti Bank 1939. szeptember 18-ig 100:61 arányban jegyezte a zlotyt, 19-től viszont a zloty jegyzését és beváltását a Nemzeti Bank Magyarország egész területén beszüntette, ami vidéki viszonylatban természetesen (a lakosság között) nem vált azonnal ismertté.54 így a kevésbé forgalmas helyeken a menekültek továbbra is zlotyban vásárolhattak. Az 1939. szeptember 22-i minisztertanácsi határozat még csak növelte a bonyodalmakat. A döntés szerint a Nemzeti Bank az előzetesen elfogadott zloty névértékének a 10%-át, de — személyenként — legfeljebb 100 pengő értékben válthatta be.

A zloty beváltásával kapcsolatban a pénzügyminiszter értesítette a belügyminisztert, hogy a „-.. . lefolytatott vizsgálatok folyamán nem nyert beigazolódást (? ), hogy.. . akár polgári vagy katonai közigazgatás kényszerítette volna az érdekelteket arra, hogy a lengyel menekülteknek árut adjanak el, s ezért zloty bankjegyet kötelesek elfogadni.”5 5 De mivel az árueladók rászorultak a zloty pengő ellenértékére, a károsultak egy részétől a zloty beváltását megengedhetőnek tartották. Hamar kitudódott azonban az is, hogy” azok a kérvényezők, akik nem a határvidéken laknak, (tehát) a zloty bankjegyek elfogadása tekintetében kevésbé állottak kényszer hatása alatt és így kártalanításra (!) is kevésbé számíthatnak.56 A hír gyorsan elterjedt s megindult a kérvények, levelek áradata a B. M. IX. osztályára, jegyzőségekre, valamint a Takarékpénztárak felé. A kárpátaljai terület kormányzói biztosának előterjesztése szerint a zloty elfogadása miatt nem lehet a kereskedőket és magánszemélyeket megkárosítani, hiszen a szeptemberi „ .. . körülmények között az egyes kereskedők nemcsak, hogy emberbaráti szempontból is méltányolható magaviseletét tanúsítottak.. ..hanem a leromlófélben levő zlotykért árut adtak, eljárásukkal a közt is tehermentesítették...”57 A magánlevelekben a zloty elfogadásának anyagi és pszichikai indoklását találhatjuk meg: „. . . előadjuk, hogy a lengyel háború tragikus befejeződése mindenkit megrendített és készületlenül ért... Az ideérkező menekültek éhesek, ruhátlanok voltak, emberi kötelességünknek tettünk eleget, amikor még a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett zlotykat a (100:61) jegyzési áron beváltottuk. Vannak köztünk sokan olyanok, akiknek mindenét megvették a lengyel menekülők, elzárkózni előlük viszont nem lehetett, mert hiszen órák hosszáig sorban álltak, hogy egy kevés eledelhez, egy falat kenyérhez hozzájussanak.”5 8

A menekültek szorult helyzetével való esetleges visszaélések megelőzése és a politikai ellenőrzés érdekében különböző intézkedéseket hoztak. Bonczos Miklós belügyminisztériumi államtitkár 1939. szeptember 22-én „Az ország területére hatósági ellenőrzés nélkül érkezett lengyel polgári katonai egyénekkel szembeni eljárásiról szigorúan bizalmas körlevelet intézett a (vármegyei, járási, városi) közigazgatási vezetőkhöz. Bonczos állam182