Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)

Lagzi István: Adatok a lengyel katonai és polgári menekültek Borsod, Abaúj, Zemplén megyékbe érkezésének történetéhez (1939 szeptember-október)

Sátoraljaújhelyre autókon, autóbuszokon és más járműveken több ezer menekült érkezett, majd — Miskolchoz hasonlóan — tovább indultak az előzetesen kijelölt táborokba. A menekültek érkezése a lakosságra itt is nagy hatást gyakorolt. A lengyeleknek nyújtandó segítség módját rövid időn belül kidolgozták, a helyi lakosság zöme azonban spontán módon azzal segített, amivel éppen tudott. „A gyerekek tejet vittek az átvonulók- nak . . . sok liter tejet és hirtelenjében előkerített ruhaneműket adtunk a lengyeleknek. Adtunk amit tudtunk.3 9 A menekültek szíves, figyelmes fogadtatásban részesültek, ezt több korabeli — még élő — szemtanú is megerősítette:” ... a Rákóczi úton az egységben (!) érkező katonáknak a lakosok élelmet és virágot adtak. A Fő utcán a lengyelek érkezését szemlélők ajkáról gyakran felhangzott a „vivőt lengyeF’ felkiáltás.40 Az átvonulok élelmezését rövid idő alatt megszervezték. A ,,.. . régi városháza közelében konyhát állítottak fel az átvonuló katonai és polgári menekültek élelmezésére. A vasúton utazók részére a lakosok szőlőt és élelmet vittek az állomásra.”41 Arról is tudunk, hogy a sátoraljaújhelyi lakosok közül néhány napra — többen hetekre is — vendégül láttak egy-egy lengyel családot.

A menekültek egy részét szervezett formában Sátoraljaújhely érintésével szállították, irányították a gyűjtőtáborokba. Ezek a csoportok megállás nélkül, csupán csak érintették a várost. A Zemplén 1939. szeptember 24-i tudósítása szerint „Sátoraljaújhelyre szerdán, szept. 20.-án érkeztek az első menekülteket szállító autók és azóta is kisebb-na- gyobb csoport(ok)ban állandóan érkeznek a Csapról. .. erre irányított polgári és katonai menekültek.”

A lengyelek érkezése szeptember végén mérséklődött. Ennek kihangsúlyozása nyilván központi sugallatra történt. A miskolci Magyar Jövő szeptember 27-i tudósítása szerint a lengyelek Magyarországra menekülése „javarészt” befejeződött: „.. .már nagyob- bára csak szegényebb emberek és olyan katonai alakulatok kisebb csoportjai érkeztek, amelyek szekereken menekültek s éppen azért a több napig tartó út miatt csak későn érkeztek Miskolcra.” A Magyarországra menekülés szeptember hónapban sem fejeződött be, a források szerint októberben — sőt később — is érkeztek menekültek. A menekültek elszállásolása sem oldódott meg azonnal, a végleges elhelyezésig több ezer ember változtatta meg tartózkodási helyét. Az előbbiekből adódóan szeptember 26-án érdekes lengyel csoport Miskolcra érkezését jelezték: Az egyik „.. . hajdúmegyei helységbe 26 lengyel mágnás érkezett egy csoportban, és onnan jelentették, hogy ezek is Miskolc felé igyekeznek. A lengyel menekültek között van egy repülőezredes, aki a németek által bombázott és ágyútűz alatt tartott Varsóból repült ki gépével, azzal a szándékkal, hogy egyenesen Franciaországba repül, útközben Magyarországon volt kénytelen leszállni.” A lengyel menekültek érkezésével egyidőben, a behozott lengyel fizetőeszköz (zloty), a menekültek vásárlásai, majd a zloty pengőre való beváltása a „menekült kérdés” egyik érdekes, sok félreértést okozó momentumai közé tartozik.

A „zloty ügy” Északkelet-Magyarországon

A menekültek - akiknek volt költőpénzük - a Magyarországra érkezés első napjaiban zlotyért vásárolhattak. Kezdetben még senki sem tudhatta, hogy a zlotynak vásárlóeszközként való elfogadása, majd pengőre váltása a helyi (északkelet-magyarországi) lakosságnak több éves problémát fog okozni. A Magyarországra érkezéshez szorosan hozzátartozik az ún. „zloty kérdés”, bár erre eddig egyetlen lengyel menekültekkel kapcsolatos munka sem utalt. A „zloty ügy” - negatívumaival együtt — hozzátartozik a kisemberek lengyelbarátságának megértéséhez, sejtetni engedi azt a légkört, amely a lengyel menekültek Magyarországra érkezésekor sok-sok községben és városban érezhető, látható volt.

180