Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)

Kilián István: Színjáték Miskolcon a XVIII. század második felében

vah országlásra vágyódván, Getat az öcsét meg öli, és hogy minden boszszuállásnak félelme nélkül kegyetlen uralkodását bátorságoson folytathassa, Getának hív baráti közül is mint egy húsz ezereket dühösön fel konczoltat, d kik kőzőt vala egy igen bölcs törvény tudó Romai Polgar Papinianus nevű, d kinek fiúval edgyüt fejét vétette, mivel hogy öcsé ellen való gyilkosságát d Romai Nép élőt nem akarta hellyesnek ismerni. „Karakalla tehát, hogy megszabaduljon a hatalomban fele arányban részesülő öccsétől, meggyilkoltatja Gétát. A gyanútlan olvasó azt sejti ebből a rövidre fogott argumentumból, hogy az igazságtalanul megölt Gétát társai megbosszulják vagy Karakalla valahogyan elnyeri igazságos büntetését. A dráma azonban az eszmei mondanivaló rovására nem dönt Karakalla vétkessége fölött, nem akar igazságot tenni. Cselekményszövése meglehetősen kezdetleges, érdeme csupán annyi, hogy magyar nyelven született. Mégis mi lehetett az író célja ezzel a drámával? A Karakalla-darab figurái élettelenek, karakternélküliek, megfoghatatlanok. Nincs egyetlen, pozitív tulajdonságokkal felruházott alakja, akit bármilyen, akkor pozitívnek tartott tulajdonsága miatt az ifjúság elé példaképül lehetett volna állítani. A válasz nagyon egyszerű: a korabeli jelmezek, a római kor illúzióját keltő díszletek, kellékek kétségtelenül nyújtottak némi ismeretet a nézőközönség sorait feltöltő fiatalságnak.

S végül még egy cím ismerős. 1768-ban adták elő a Rex Jeroboam című drámát. Ismét egy bibliai téma. Jeroboám az efraimita törzs királyságának volt megalapítója, nem becsülte azonban a zsidó nép mózesi törvényeit, s emiatt az Isten megbüntette őt és népét.38 Ez a téma a magyar jezsuitáknál is csak 1768-ban tűnt fel Selmecbányán, 1770- ben pedig Szakolcán adtak elő egy ugyanilyen témájú darabot. A németeknél azonban egyetlen egyszer sem került színre.39 Várható, hogy a magyar, XVIII. századi diákszínjátszás szisztematikus feltárása révén több viszonyításra alkalmas adatot találunk.

Mindenképpen feltűnő, hogy drámatörténeti adatainkban a szerzők, illetve rendezők neve nagyobbára szerepel. A kor gyakorlata szerint az iskoladrámákat rendszerint az osztályt tanító magiszterek írták, s azok is rendezték. Ez a feltételezés eddig nem ismert drámaszerzők nevét hozhatja napvilágra. Az 1753-ban bemutatott Pomum Theodosii című darabnak Divényi Tibor,40 az 1763-ban színre került latin és magyar nyelvű színjátékoknak egy más ismert minorita, Knáisz Mihály volt a szerzője vagy rendezője.40 Kovács Boldizsár rendezte a Dagobertus, a Saul és a Karakalla-darabokat4 0 Svajczer Keresz- tély rendezői munkáját dicséri egy ismeretlen című 1766-ban színre került három óra hosszat tartó magyar nyelvű darab.43 Az ismeretlenségből került elő Gallovics Joakim neve, akinek az 1768-ban és 1760-ben bemutatott latin, illetve magyar darabok rendezését köszönhetjük. Brodányi Károly, Mészáros Ágoston, Rezner Korzin, Somogyi Elek, Záreczky Ágoston neve teljesen ismeretlen. A Historia Domus író csak a keresztnevét említi meg egy bizonyos P. Modestusnak, Lukácsnak ésAnzelmnek.44

A XVIII. századi drámaszerzők nevét többnyire nem ismerjük. Oka ennek nyilván az volt, hogy maguk a szerzők sem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget kisebb vagy nagyobb értékű, innen-onnan összeollózott drámáiknak. Különös az, hogy a nagyobb tanítási, nevelési, színrendezői praxissal rendelkező jezsuiták javarésze ismeretlen, s a nyilván sokkal szerényebb műveltséggel s gyakorlattal rendelkező minorita drámaszerzők vagy rendezők pedig úgy látszik gondosan ügyeltek arra, hogy nevük a háztörténetben pontosan megmaradjon. Monay, a rend huszadik századi bibliográfusa aprólékosan összegyűjtötte azoknak a minoritáknak a nevét, akik valaha bármilyen természetű munkát megjelentettek, hogy akiknek kéziratban maradt ránk bármilyen műfajú írása, számon is tartja ezeknek az alig ismert drámaszerzőknek az életrajzát. Most azonban újabb szerző-, illetve rendezőnevekre bukkantunk, akiket még Monay sem ismer. Mi lehet annak az oka, hogy a jezsuiták névtelenül, a minoriták nevük szerepeltetésével írták vagy rendezték drámáikat? A XVIII. század legelején a ferencesek kezdetleges tanítási gyakorlatát több

16