Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kilián István: Színjáték Miskolcon a XVIII. század második felében
siusban azonnal felébred a gyanú, hogy Eudoxia és Paulinus között szerelmi viszony van. A nyomozás után bizonyossá váló gyanúját szörnyű bosszúvá érleli: a királynőt száműzeti, Paulinust pedig megöleti. A dráma témája egyébként a német jezsuita drámairodalomból ismert. 1613-ban Regensburgban, 1631-ben Innsbruckban, 1641-ben Bécsben került színre hasonló című darab.26 A miskolci szerző Avancini,27 Rader28 könyvét vagy Bidermann29 drámáját használta fel forrásul. A magyar jezsuita színpadokon 1737-ben Nagyszombatban játszották.30 Ez a Theodosius-téma azonban bizonnyal nem azonos a miskolcival. A továbbajándékozott ajándék témája az európai romantikában tovább élt Dumas Három testőrében. 1763-ban adták elő a Vinculum mutuae conjunctionis című drámát. Bertulphus elhatározza, hogy hajóra száll és elutazik a szentföldre. Felesége hiába kérleli, hogy maradjon itthon, ő hajthatatlan. Amikor társaival már majdnem célt ért, a barbarusok fogságába esnek. A hangvétel tragikus, sejthető azonban, hogy az ismeretlen drámaíró, talán a syntaxisták osztálytanítója, Knáisz Mihály, az utolsó scenában deus ex machinat alkalmazva kiszabadítja fogságából Bertulphust és társait. Ha esetleg mégsem így alakította volna a szerző témáját, akkor a tragédia szabályainak megfelelően, a jó halál koszorújával állította példaképül az ifjúság elé a szerző vakmerő utazót.31 Ugyanebben az évben került színre az Actus declamationis unicus. A latin nyelvű dráma egyetlen scénája arról mindenképpen meggyőzött, hogy nem azonos a darab a XVIII. században szokásos grammatikai drámával. A Bajay által közölt egyetlen scénából az sejthető, hogy ennek a három scénából álló „drámának” tényleges cselekménye nem volt. Nem tudni, mit jelöl a Dagobertus és a Hilaris cím. Az utóbbi lehetséges, hogy szent Hilarion élettörténete volt. 1767-ben Saul király történetét jelenítették meg színpadon. A bibliai históriából kikerekített drámacselekmény igen divatos a XVII-XVIII. században. Ezek a témák már erősen hajlanak a profánumba, s inkább didaktikai jellegűek, azaz a történelemoktatás célját szolgálják. Saul jellegzetes ószövetségi bibliai személy. Izrael első királya volt, akit Dávid gyorsan növekvő népszerűsége a féltékenységbe, már-már a gyilkosságba is ragadott. Sámuel később teljesen népszerűtlenné vált, összeroskadt, s öngyilkos lett.32 A cím alapján azt sejtjük, hogy a dráma témája a sokszálú Saul-történetnek csak egy része, mégpedig öngyilkossága. A Saul-téma magyar színpadon legelőször 1751- ben jelent meg Komáromban és Selmecbányán. 1761-ben Budán és Nagyszombaton adták elő.3 3 Nem tudni, hogy a miskolci Saul-dráma írója magyar szerző munkáját használta-e forrásul. Németországi iskolákban sokkal népszerűbb volt ez a téma. Müller adatai szerint 1559-ben már játszották német nyelvterületen, de 1562-től 1752-ig húsz alkalommal került színre hasonló témájú dráma.34 1628-ban egy olasz jezsuita, Tankred Cottone, majd 1680-ban Avancini jelentetett meg Kölnben egy ugyanilyen című drámát. A miskolci Saul-drámát Kovács Boldizsár osztálya adta elő.35 Ugyancsak Kovács Boldizsár rendezte az 1767-ben bemutatott Karakalla-drámát is. Mint fentebb jeleztem, ennek a drámának a szövegét megtaláltam abban a XVIII. század második feléből való kéziratos drámagyűjteményben, amely Kantáról talán még az első világháború előtt Miskolcra került, s a második világháború, illetve a szerzetes rendek feloszlatása óta kallódott. A Kantán előadott darabnak is Kovács Boldizsár a rendezője, aki darabjának miskolci bemutatója után nem sokkal Kantába került, s ott 1768-ban vitte színre a drámát.3 6 A kantai darab címe az alábbi: Iszonyán kegyetlenkedö Karakalla és az igasságért meghaló Papinianus... Kovács Boldizsár életéről csak annyit tudunk, hogy 1766-ban és 1767-ben Miskolcon tanított, az 1767/68-as tanévet azonban már Kantában töltötte.3 7 A darab témáját maga Kovács Boldizsár foglalta össze az imént említett drámagyűjtemény Karakalla-darabjában: „Karakalla Severus AttyánaK halála után az egyedül 15
