Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Kilián István: Színjáték Miskolcon a XVIII. század második felében
védeniük, illetve arról a hallgatóságot meg is kellett győzniök. Egyszerűen és röviden: az iskola padjaiból kilépő fiatalembernek meggyőzően kellett szónokolnia. Végső soron ezek a szempontok vezették a kor pedagógusait akkor, amikor már a par- vista gyermeket színpadra vitték „szerepelni”, vagy amikor egy fiktív vita, afféle dek- lamáció egyik szerepét, feladatkörét rábízták. A jezsuiták oktatási rendszerében ez a gyakorlat a XVIII. század közepén már több mint másfél évszázadra tekintett vissza.20 A ferences rendnek a történelem folyamán többször megtépázott egységéből kiszakadt minoriták nyilván saját hagyományaikat folytatták, szemük előtt tartották azonban a jezsuita hagyományt is. A magyar ferencesek drámai gyakorlata az irodalomtörténetben ismert. A XV—XVI. században a devóciós színjáték a templomi prédikáció szerves része, hozzátartozik a liturgiához. A ferences Temesvári Pelbárt vagy Laskai Osváth a Krisztus kínszenvedését magyarázó prédikációik színesítésére a tárgykörbe tartozó jeleneteket iktattak be.21 Az első magyar nyelvű iskolai színjáték ferences szerző munkája.22 Volt tehát alap, amelyre a minoriták építettek. A magyarországi minorita színjáték nyomait első magyarországi iskolájukban, a kézdivásárhely-kantai kisiskolában találhatjuk meg, s egy évszázad alatt — mint erről már többször írtam — igen gazdag hagyományt teremtettek.2 3 Nincs Magyarországon még egy olyan hajdani XVIII. századi iskola, amelynek dráma- termését olyannyira ismernénk, mint éppen a kantai minoritákét. Napvilágra került egy eddig ismeretlen XVIII. század elejéről való drámagyűjteményük, majd pedig több mint fél évszázados kallódás után előkerült egy a múlt század végén már elnagyoltan ismertetett, a XVIII. század második feléből való drámagyűjtemény. Több mint harminc drámaszöveg áll tehát rendelkezésünkre.24 A miskolci minoriták drámaterméséről, színjátszó gyakorlatáról eddig nem sokat tudtunk. Publikációk révén ismerünk két drámatöredéket, egy argumentumot, s néhány drámatörténeti adatot.2 5 Nemcsak ezek az adatok, hanem az a tény is, hogy a kantai rendház, illetve a miskolci rendház között a rendtagok szerves kapcsolatot építettek ki, biztattak arra, hogy további nyomokat gyanítsak a miskolciak iskolájában is. A pályafutásukat kezdő tanárok vagy Kantából Miskolcra vagy Miskolcról Kantára költöztek kezdő éveik után. Amit tehát Kantában láttak, azt Miskolcon is meg akarták valósítani. Mintegy harminc drámatörténeti adatot közlök e dolgozatban. Mit tudhatunk meg ezekből? Ezek egyértelműen bizonyítják, hogy Miskolcon a XVIII. század második felétől rendszeresen mutattak be színjátékot. Cím szerint csak néhány drámát ismerünk. 1753-ban Pomum Theodosii, 1763-ban Vinculum mutuae conjunctionis és Actus declamationis unicus, 1766-ban Dagobertus címmel játszottak drámát. 1767-ben Saul király történetét, Karakalla históriáját és Jero- boám életéről szóló drámát adták elő. Ezzel a néhány címmel annyiban van szerencsénk, hogy a Pomum Theodosii című darabnak schémáját, a programját, a Vinculum mutuae conjunctionis, valamint az Actus declamationis unicus címűeknek szövegtöredékét publikációkból ismerjük. A Karakalla-darab, amelyet Kovács Boldizsár rendezett színpadra, azonos az 1768-ban megírt és az 1771-ben Kantában is előadott Iszonyán kegyetlenkedő Karakalla című magyar nyelvű drámával. Ennek a szövege pedig most előkerült. így tehát 27 cím, s ezen belül egy program, egy magyar nyelvű és egy latin nyelvű dráma töredéke, valamint egy teljesen ránkmaradt magyar nyelvű történeti dráma szövege alapján alkothatunk képet a miskolci minoriták témaválasztásáról. A Pomum Theodosii című darab témája teljesen profán. Theodosius császár feleségének, Eudoxiának egy gyönyörű almát adott ajándékba. A császárné, hogy Paulinust még jobban magához láncolja, továbbajándékozza az almát. A hízelgő Paulinus pedig, hogy uralkodója kegyeit továbbra is megtartsa, a császárnak adja a szeretőjétől, Eudoxiától kapott ajándékot. A kör bezárult. Az alma visszakerült az első ajándékozóhoz. Theodo14