Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)

Seres Péterné: Miskolc törvényhatósági joggal felruházott várossá alakulása, 1907-1909

ereje, a jövő Magyarország igazi biztosítéka kiválóan a városokban, a városi intelligentia nagy erejében rejlik.

Viszont mindezeknek ellenszolgáltatásául szívesen ismerem el, hogy Miskolczváros lakosságának együttműködése eltörülhetetlen nyomokat hagyott e megye fejlődésének történetében.”

„Székházaink egymással szemben állanak. Kőben megtestesítve hirdetik az igazságot, hogy Miskolcz továbbra is Borsodmegye székvárosa marad, hogy közösek gazdasági, szociális, kulturális érdekeink, hogy közös a múlt, hogy közös az öröm és a bánat, mely közöttünk soha el nem szakadható kapcsokat képez.”

A miskolci képviselők nevében Szentpály polgármester mondta az alábbi búcsúszavakat:

„E vármegye védő szárnya alatt növekedett nagyra Miskolcz városa. Fejlődésének jelentékeny része a vármegye javára írandó. S ha most a törvényhozás jóvoltából különválik ez a város, nem hálátlanság ez, hanem az a természeti törvény, amely a méhrajt kiviszi a kasból, a madárfiókot elröpíti a fészekből, a leányt elszólítja a háztól, hogy új otthont alapítsanak.

De hiszen mi nem is válunk el, az elválás csak közigazgatási megkülönböztetés, Miskolcz Borsodvármegye székvárosa marad. S ha ezután nem is mint atya és fiú, de mint testvérek igaz szeretettel, kézfogvást híven fognak küzdeni ennek a vármegyének, ennek a városnak és vele a hazának fejlődéséért, haladásáért és magyar voltáért.

Ezt ígérjük, ezt fogadjuk s ezen ígéretünkkel együtt fogadja Borsodvármegye közönsége századokon át tapasztalt támogatásáért, jóságáért, amelyet a történelem is megörökített, Miskolcz városának, közgyűlésének és egész közönségének örök, elévülhetetlen háláját és köszönetét.”

Az ünnepélyes aktusról készült jegyzőkönyvi bejegyzés így zárul:

„Elnök indítványára a város és a vármegyének egymástól való elbúcsúzását feltüntető ezen ünnepélyes beszédek a jegyzőkönyvben megörökíteni rendeltetett.

Ezen határozat kimondása után a közgyűlés jelenlevő tagjai Borsodvármegye és Miskolcz város zajos éltetése mellett felállván a Miskolcz városi törvényhatósági bizottsági tagok, meleg kézszorítást váltottak a törvényhatóság többi tagjaival, és ezek után a közgyűlés termét tömegesen elhagyták.”4 2

Szentpály polgármester a belügyminiszter november 27-én kelt utasítására december 14-re kitűzte a törvényhatósági bizottság alakuló közgyűlését és erre meghívta Borsod vármegye tisztikarát is,4 3 Díszes külsőségek között tartott rendkívüli közgyűlésen mondta ki Miskolc törvényhatósági bizottsága megalakulását 1908. december 14-én. A közgyűlésen jelen volt: dr. Szentpály István polgármester, később Kubik Béla főispán elnöklete alatt 57 bizottsági tag. Részt vett a közgyűlésen Borsod vármegye részéről az alispán elnöklete alatt 22 tagú küldöttség; Abaúj-Torna vármegye, Debrecen, Gömör-Kishont vármegye, Kassa, Szabolcs vármegye, Szatmár-Németi város, Ugocsa vármegye küldöttsége, továbbá „az egyházak, hatóságok, hivatalok, testületek, egyletek képviselői és nagyszámú ünneplő közönség.” A polgármester indítványára küldöttség kereste fel Kubik Bélát, aki esküt tett a közgyűlés előtt a királyra, az uralkodóházra és az alkotmányra, majd elfoglalta elnöki székét. Bizony Ákos országgyűlési képviselő — akinek a már említett interpellációval nagy szerepe volt abban, hogy az a közgyűlés összeülhetett — köszöntötte a főispánt a törvényhatósági bizottság nevében. Lehetséges, hogy a főispán esküje, amely nem vonatkozott a városnak fogadott hűségre, ihlette a meglehetősen kétértelmű szavakat annak a bizottságnak a nevében, amelyiket ennek a főispánnak kellett kormányhűségre „szorítania”. Érdemes a beszédnek ezt a korhangulatot kifejező részét itt idézni:

118