Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Seres Péterné: Miskolc törvényhatósági joggal felruházott várossá alakulása, 1907-1909
„A főispánság csaknem egyidejű ezer éves alkotmányunkkal, még első királyunk Szent István állította a főispánokat — akiket akkor várispánoknak neveztek — a vármegyék élére, hogy a várjobbágyoknak vezérei legyenek a harczban, bírája a békében; ekkor a főispán királyi hivatalnok a királyi hatalom támasza, a törzsfőnökök utódaival szemben. Századok folyamán a főispáni hatáskör lassanként átalakult, mondhatnám, megsemmisült: a vármegyék megszűntek katonai intézmények lenni, s közigazgatási szervvé alakultak, a vármegye területén lakó nemesség önkormányzati szervévé, amelyben a vármegye választott tisztviselője az alispán jutott vezető szerephez, míg a főispánság üres czímmé, hatáskör nélküli méltósággá zsugorodott össze. A negyvenes években az udvari politika kísérletet tett a főispáni hatáskör feltámasztására, de sikertelenül; az adminisztrátiós rendszert a szabadságra törő nemzet duzzadó ereje elseperte. Újabb alkotmányos korszakunknak, mely a felelős parlamenti kormányrendszeren alapszik, volt fenntartva, hogy a főispánságot is, még fontos kormányzati tényezővé tegye; az I870:XLII. és az 1886:XXI. tcz. rendelkezései szerint a főispán a törvényhatóságban a végrehajtó hatalom képviselője, aki hivatva van a törvényhatóság önkormányzati működését ellenőrizni, s azáltal közvetített állami közigazgatás érdekei felett őrködni. A végrehajtó hatalom alkotmányunk szerint a koronás királyt illeti meg, de azért a főispán mégsem királyi hivatalnok többé, mint volt hajdan, hanem a felelős kormány, tehát közvetve a magyar nemzet bizalmi embere, miután Őfelsége a király a végrehajtó hatalom, a független felelős magyar minisztérium által gyakorolja. Nagy és fontos tehát a jelenkor főispánjának feladata, de ennek megfelelő jogokkal is van fekuházva; ezek a jogok hasznosak, sőt szükségesek, ha rendelkezésükhöz képest a nemzet érdekében, a haza ellenségei ellen használtatnak, de veszélyesek, — sőt végzetesek lehetnek, ha a nemzeti jogok az alkotmány, s az ennek védelmére kelő önkormányzati tényezők letörésére irányíttatnak. — A jelenkor főispánjának, hogy állását méltóan betölteni képes legyen, jó hazafiúnak, alkotmányos érzelmű, erélyes de igazságos és részrehajlatlan férfiúnak kell lenni.”44 A törvényhatósági bizottság megalakulása után a tisztújítás került sorra. A kijelölő választmány a főispán elnökletével 1908. december 15-én ülésezett.45 A város közgyűlése 3 tagot küldött a választmányba, 3 tagot pedig a főispán hívott meg. A kijelölő választmány egyenként megvizsgálta a beérkező pályázatokat, s ha több jelentkező volt egy-egy állásra, 3 pályázót jelöltek. A pályázatokból megállapítható, hogy az állásokat már betöltő alkalmazottak jelentkeztek többségben. Volt a jelentkezők között olyan — dr. Halmay Béla — aki három pályázatot is beadott, ezek közül természetesen csak egyet vett figyelembe a választmány. A tisztviselői állások közül sok pályázat érkezett az adóügyi jegyző- ségre, 10 jelentkező közül egyet lehetett megválasztani. A két rendőrkapitányi állásra huszonkét pályázó volt. Érdekesség, hogy a kisegítő állásokra érkezett a legtöbb pályázat, iktatónak tizenkilenc, kiadónak tizennégy, irattárosnak tizenöt jelentkező akadt egy-egy állásra, a hat írnoki állás ötven fős pályázócsoportot eredményezett. Miskolc város közgyűlése az előkészítő munka befejezése után, 1908. december 15—16-án folytatólagosan tartotta tisztújító közgyűlését. A választások eredményeként a törvényhatósági jogú város első tisztikara választott tagjainak névsora: polgármester és árvaszéki elnök: Szentpály István; főjegyző: dr. Nagy Ferenc tanácsnokok: Sassy Árpád, Krizsanovszky József, Nikell József; 119
