Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Seres Péterné: Miskolc törvényhatósági joggal felruházott várossá alakulása, 1907-1909
felelősségre vonta, de jobbnak látta, ha fegyelmit nem indít ellene, kérte a főispánt, hogy fegyelmi segítségével rendszabályozza meg a mérnököt, mert a laktanya mellett levő kórházból nem hordatta el a hulladékot. A főispán átiratára a polgármester február 8-án jelentést készített a laktanyára vonatkozó panaszokról. Levelében kitért az alispán nem titkolt célzásaira, rámutatott, hogy az alispán csak magát okolhatja amiért nem indított fegyelmit a mérnök ellen, amikor módjában lett volna. Adatokkal bizonyította, hogy a javítási munkák egy része október 31-én, másik része november 4-én elkészült, s ezt írásban jelentették az alispánnak, a vád tehát alaptalan. Tájékoztatta a polgármester a főispánt arról is, hogy a szóban forgó szemét nem a laktanyában, hanem a kórházban volt, s az a város hatáskörébe tartozik, az alispánnak ez nem feladata. A szemetet egyébként elvitték, s megjegyezte azt is, hogy a szemétszállítás nem a mérnök feladata, hanem a gazdasági tanácsnok hatáskörébe tartozik. A főispán a jelentést továbbította az alispánnak, aki válaszában örömmel vette tudomásul, hogy a mérnök hatásköréből kikerült a laktanyák ügye, a jelentés további részére pedig szükségtelennek tartotta kitérni. A polgármester tényszerű jelentése bizonyítja, hogy megalapozatlan vádak alapján tett próbát az alispán az ellenségeskedés ébrentartására. Szerencsére az eset elszigetelt jelenség volt, s nem jellemzője az önállóságát kóstolgató város és a megye együttműködésének. * * * A törvényhatóság közigazgatási szervezetének megtervezése és a megyével szembeni kötelezettségek kiegyenlítése után a törvényhatóság megalakulása előtt nem volt több akadály. 1908. december 11-én Miskolc rendezett tanácsú város megtartotta utolsó közgyűlését Ugyanezen a napon Borsod vármegye közgyűlése is ülésezett, ekkor ismertették a belügyminiszter rendeletét, amelyben Miskolc első főispánjává Kubik Béla Borsod megyei főispánt nevezte ki. A belügyminiszter a jó együttműködés érdekében döntött úgy, hogy azonos személy legyen a megye és a város főispánja is.41 Ezen a megyei közgyűlésen búcsúztak a miskolci képviselők a megyei törvényhatósági bizottságtól. A búcsúztatót Tarnay Gyula alispán tartotta, s igyekezett megfeledkezni arról, hogy minden erejével meg akarta akadályozni Miskolc kiválását. Példaképpen néhány sor a búcsúztató beszédből: „Elhangzott tehát az utolsó szó, a vármegye közgyűlése termében többé Miskolcz város ügyeivel nem foglalkozunk. Székvárosunknak, kedvelt leányunknak a törvényhozás az 1907. évi 51. törvénycikkben külön házat emelt, s törvényhatóságunk eddigi közönségének egy nagy és tekintélyes része új épületbe vonul, hogy saját háztartásában ügyeit önállóan s tőlünk egészen függetlenül intézhesse. A régi Borsodvármegye is megszűnik. Ne mulasszuk el tehát ezen történelmi pillanatot megrögzíteni, ne hagyjuk elmúlni a perceket anélkül, hogy az elválást a közös múlt, a közös emlékek, a közös öröm és a fájdalom idejének felidézésével meg ne édesítsük. Miskolcz város Borsodvármegyének évszázadokon keresztül volt székvárosa, összeforrt azzal, mint a szív a test többi részével. A történeti igazságnak tartozom annak megemlítésével, hogy a megye ott volt az avasi templomban is, midőn a vallás szabadságát kellett védelmeznie; ott volt a színház, a kaszinó, a gymnásyum és egyéb kulturális intézetek alapításánál. — Nem hiányzott a megye akkor sem, midőn a közgazdasági élet emelése körül kellett hatásos munkálkodást kifejteni, mert kellő időben jutott felismerésére azon nagy elvnek, hogy a magyarság nagy 117
