Borsodi Levéltári Évkönyv 1. (Miskolc, 1977)
Seres Péterné: Miskolc törvényhatósági joggal felruházott várossá alakulása, 1907-1909
vén, az elnök kérdésére a közgyűlés a határozatról szavazott. Az elnök kérdése csak igenre vagy nemre vonatkozhatott. A szavazás általában az egyszerű szótöbbség elvén alapult, de ha legalább 20 bizottsági tag írásban kérte, ez lehetett név szerinti vagy titkos szavazás is. A közgyűlés lefolyásáról jegyzőkönyv készült, melyet általában a másnapi nyilvános ülés hitelesített. Az így hitelesített jegyzőkönyvekből állították ki az érdekelteknek kikézbesített és a tanácsházán közszemlére kifüggesztett határozatokat. A közgyűlés, munkájának segítésére, bizottságokat alakított tagjai sorából. Törvény vagy kormányrendelet alapján tizenkét féle bizottságot kellett létrehozni. Ezek közül a legfontosabbak: a központi választmány, mely a választások munkáját intézte; az igazoló választmány, tulajdonképpen mandátumvizsgáló bizottság; a számonkérő szék, amelynek segítségével a főispán ellenőrizte a törvényhatósági önkormányzatot. A kötelezően megalakított bizottságok mellett a közgyűlés a fontosabb tárgysorozatok előkészítésére is kiküldött szakbizottságokat. Ezeknek működését a közgyűlés rendjéhez hasonlóan és annak mintájára a szabályrendelet részletesen szabályozta. Miskolc város az első hároméves választási ciklusra kilenc fontosabb és további nyolc kisebb jelentőségű szakbizottság alakítását határozta el. A legfontosabbak: a gazdasági, a pénzügyi, a jogügyi, az építési, a szépészeti alapot kezelő, a kövezési és közvilágítási, a tanügyi és közművelődési, a rendőri, a pénztárvizsgáló szakbizottság, feladatkörük az elnevezésekben már bennfoglaltatik. A kevésbé jelentős további nyolc szak- bizottság egy-egy városi létesítmény kezelésére alakult, mint pl. a zeneiskola, a szegénykórház, a közvágóhíd. Ez utóbbiak közül említést érdemel még az Avas rendezési szak- bizottság. A tanács a törvényhatóság munkájában kettős szerepet töltött be: előkészítette a közgyűlési tárgyakat, a közgyűlés határozatainak végrehajtó szerve volt, s egyben önálló közigazgatási hatóság a szervezési szabályrendeletben meghatározott ügyekben. A végrehajtó feladatköre a nagyobb súlyú, s magába foglalta szinte a közigazgatás egész gyakorlatát. A tanács elnöke a polgármester, tagjai a közgyűlés által választott tanácsnokok, a rendőrfőkapitány, a főjegyző, a tiszti ügyész. A tanács hetenként kétszer tartott üléseken tárgyalt és határozatot hozott. A tanácsülések tárgyait a szakreferensek, az előadók terjesztették elő, s a tanácshatározat értelmében a végrehajtást is ők intézték. A tanács ilyen formában csak koordináló szerve, vezetője és ellenőrzője volt a tulajdonképpeni ügyintéző hivataloknak, a tanácsi ügyosztályoknak. Ezekben az ügyosztályokban tevékenykedtek a fizetett tisztviselők és a segítségükre rendelt kisegítő személyzet. Az ügyosztályi tisztviselőknél végződik az a bonyolult út, amely a közgyűlési elhatározástól a konkrét végrehajtásig ível. A tanács hatáskörébe tartozó igazgatási feladatokat öt tanácsi ügyosztály végezte. A legtöbb feladatot a közigazgatási ügyosztály látta el, minden olyan előforduló ügyet intézett, amely nem tartozott a többi ügyosztály hatáskörébe, így a tanács belső igazgatását is ellátta. A gazdasági ügyosztály a városi ingó és ingatlan vagyon kezelésével kapcsolatos ügyeket intézte. Az adó és pénzügyi ügyosztály hatáskörébe az adóügyek mellett a költségvetési teendők és a pénztár tartozott. A tanügyi és illetőségi ügyosztály intézte a községi iskolák és a város kezelésében levő egyéb oktatási intézmények ügyeit, valamint az illetőségi ügyeket, ez utóbbi főleg a nyilvántartások vezetésével jelentett nagy munkát. A jogügyi ügyosztály keretében intézték a város valamennyi jogi vonatkozású ügyét, beleértve a városrendezés kapcsán nagyszámú kisajátítási ügyet is. Ez az osztály foglalkozott a város jogi képviseletével kapcsolatos teendőkkel is. 108
