Pesty Frigyes: Borsod vármegye leírása 1864-ben - Documentatio Borsodiensis 5. (Miskolc, 1988)

Helynevek

gyetlen egy is, melynek akár történeti, akár népköltészeti tekintetben fontosságot tulajdoníthatnánk. De ezen szempontokon kivül még mindig ott áll a helynevek nyelvészeti, etymo- logiai oldala. S az illetők Ítéletére bizom közleményem e te- kintetbeni fölhasználását.

Legyen szabad egyébiránt e városra vonatkozólag nehány szót elmondanom e helyen.

Sajó-Szent-Péter, Borsod megyében az idylli szépségű Sa- jóvölgy egyik legszebb vidékén fekszik; ott hol a különben is tágas völgyhatár szétterülni kezd s majdnem kezet fog a beláthat lan messziségü alföldi rónával. A városnak oldalát éjszak felől mossa a Sajó, sőt egy kis részét különválasztja az e- gésztől. A folyam két partján gyönyörű búzát termő sik tér, a déli oldalon tüzborral bővelkedő hegylánczolat, melynek vég pontját az alfölddel rokonuló emődi szőlőhegyek képezik. - Okvetlenül hazánk legszebb vidékei közzé számítandó e hely, valamint legrégibb várossai közzé maga a város.

Azonban történeti régiségére vonatkozó okiratok birtokában alig van már jelenleg Sajó-Szent-Péter. Hajdani kiváltságainak, hatalmának szinte egyetlen tanúj ele ama két fa oszlopból álló törvényfa, mely a város keleti végén a szántóföldek közt egy dombon áll s időről időre megújít tátik. A pallos jog rég oda van, e jel mondja, hogy valaha megvolt. Zsigmoud király óta nyert szabadalmaiból egykét vásárjogot birt megkupor- gatni napjainkig. TJfbériséggé vált, idők folytán, az egykor önmagát birt szabad község s alig tudja ma már, hogy e városkát régenten Zsigmond király, Hunyadi a nagy kormányzó, Pel- sőczi Bebek Imréné s a Palócziak jeles szabadalmakra méltatták. - Épületei között egy sincs, mely történeti régiségre mutatna. Az utolsó régi templom omladozott falaiból, mely 1453 tájáról, tehát a husziták idejéből való, néhány óv előtt épi- ték a kath. egyház tornyát. Tizenöt húsz éve, hogy a nevezett régi épületnek egy fala még fenállott, de arról építészeti tekintetben mit sem lehetne már megjegyezni. Öreg emberek még födél-alatt érték — mint mondják - az egészet. A mellette csapott szekérúton, mely alkalmasint a templom belső terét is é- rinti, mai napig nagy mennyiségű embercsontot láthatni, maradványait talán a templomban vagy környékén létezett temetkező

410