Dobrossy István - G. Jakó Mariann: A gazdasági élet dokumentumai a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara irataiban - Acta Archivistica 7. (Miskolc, 2000)
A háború befejezése után hiába készített jelentéseket, tiltakozó jegyzékeket, nagyon értékes részeit vesztette el korábbi területének. 1920-ban Gömör megye döntő része, Zemplén és Abaúj-Torna vármegye egy része határon túlra került és a Kassai Kereskedelmi és Iparkamarához csatolták. A Miskolci Kamara így a csonka megye részekkel az alábbi körzeteket őrizte meg: Borsodból a mezőcsáti, diósgyőri, mezőkövesdi, mezőkeresztesi, sajószentpéteri, ózdi és miskolci, Gömörből a putnoki, Hevesből az egri, gyöngyösi, hatvani, pásztói, tiszanánai, tiszafüredi, és a hevesi, Abaújból a szikszói, abaújszántói, Zemplénből a sátoraljaújhelyi, sárospataki, tolcsvai, bodrogkeresztúri, tokaji, szerencsi, erdőbényei, olaszliszkai ipari és kereskedelmi testületek tartoztak hozzá. Az 1920-as évek végére jutott túl a háború okozta válságon és kezdődött munkájának az újjászervezése. Ezek azok az évek, amikor állandó szereplője a kerület közéletének, meghatározó tényező ipari- kereskedelmi szakkérdésekben. Aktívan részt vesz a szakirányú törvények előkészítésében, folytatja a korábban végzett érdekvédelmi, hatósági munkáját. Új feladatként jelentős munkát kap az állami hitelakciók: az 1933-ban induló kisipari, kiskereskedelmi hitelakció és a Nemzeti Önállósítási Alap kölcsöneinek elbírálásában, lebonyolításában. 1939-ben újabb átalakuláson ment keresztül területi illetékessége: a visszacsatolt Gömör-Kishont megye a miskolci, Abaúj-Torna és Zemplén megye a Kassai Kamarához került. így 1939-1945 között 23 járási ipari és kereskedelmi testület tartozott hatáskörébe. A II. világháború kitörése lezárta ezt a korszakot, 1940-ben felfüggesztették a kamara önkormányzatát, a választott kamarai tagok döntést hozó közgyűlése helyére az ún. véleményező bizottság lépett, 1943-tól pedig a kamara élén miniszteri biztos állt. A kamara tevékenységét újra a hadigazdálkodásban való részt vétel határozta meg: az anyagellátás, az áruellátás szabályozása, a hadigondozottak segélyezése, a háborús károk felmérése. Bár 1945-ben a kamarák újraszerveződése nagy lendülettel megindult, megkezdődtek az előkészületek az új választásokra, folytak a iparrevízió nem kis terhet jelentő munkálatai, hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy az önkormányzatiságnak e fóruma, történeti előzményei miatt is, nem illik bele az akkor kibontakozó gazdasági, politikai fejlődésbe. 1945 után, az ország határainak változásával együtt módosult újra illetékességi köre, visszaállt az 1939 előtti állapot. A kereskedelmi és iparkamarák működését 1948. május 24-én szüntették be, tevékenységüket átvették a rövid ideig fennálló belkereskedelmi igazgatóságok.