G. Jakó Mariann - Hőgye István: Választási dokumentumok a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban 1848-1948 - Acta Archivistica 6. (Miskolc, 1999)

programmal induló koalíciós pártok a szavazatok több mint 96%-át kapták meg. A népköztársaságot kikiáltó parlament törvénybe iktatta az új alkotmányt, amelynek egyik fejezete a választás kérdéseivel foglalkozott, s rögzítette annak alapelveit (általánosság, egyenlőség, közvetlenség, titkosság) és kimondta, hogy valamennyi választó jogosult egyben választható is. Az 1953-as választások előtt némileg módosították a választási törvényt, pl. a választói jogosultság korhatárát 18 évre szállították le, jelentősen csökkentették a választójogosultságból kizártak körét, a képviselőket nem a pártok, hanem a választópolgárok jelölő gyűlései jelölték. A választási lajstromok összeállítását a megfelelő szintű népfront szervek, a választások lebonyolítását a tanácsi apparátus végezte. 1954-től a választások lebonyolításában a Hazafias Népfront játszotta a fő szerepet. Ebben az évben lépett életbe a második tanácstörvény, ami bevezette az egyéni választókerületi rendszert, egy választókerületben egyetlen jelölt állításával. Az 1958-ban meghozott új választási törvény szerint, 1958-1970 között egyszerre, egy időben kellett megválasztani az országgyűlési képviselőket és a tanácstagokat. Ez lényeges változással azonban nem járt, hiszen az egypártrendszer keretein belül a szavazás jellege alapjaiban változatlan maradt. Az 1985. évi választás során már kötelező volt élni a többes jelölés lehetőségeivel, aminek következtében 294 választókerületben kettős, 58-ban többes jelölés történt. A kialakulóban lévő többpártrendszerben az ún. sarkalatos törvények között szerepelt az országgyűlési választásokról szóló 1989. évi XXXIV. törvény. Ez pontosan szabályozta a szabad választásokat, kinyilvánítva annak általánosságát, egyenlőségét, közvetlenségét és titkosságát. Ennek alapján először 1990 tavaszán bonyolítottak le választást Magyarországon, amelyen a választásra jogosultak 65,8%-a vett részt és a választópolgárok akaratából egy többpárti parlamenti rendszer jött létre. A választási rendszer vegyes jellege - egyéni és listás választás, miszerint 176-an egyéni választókerületekből, 210-en pedig listán juthatnak a parlamentbe - továbbra is fennmaradt, az 1989-es választójogi törvényen a későbbiekben csak kisebb változtatásokat hajtottak végre. Ez tehát a választások történetének 1949-1989 és 1989-1998 közötti rövid foglalata. A kötet dokumentumai erre a korszakra most nem térnek ki, de ismeretük fontos, hiszen megkönnyíti a közölt közel száz dokumentum közötti eligazodást, s egyben egy megváltozott társadalom viszonyrendszerében való „helymegkeresésünket", helyünk megtalálását is. Miskolc, 1999. A Szerkesztő