G. Jakó Mariann - Hőgye István: Választási dokumentumok a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban 1848-1948 - Acta Archivistica 6. (Miskolc, 1999)

leges rendbontástól jól tükrözi Báró Vay Lajos főispán szózata is: „ . . . Ismerem én a magyart, - kérlelhetetlen ő harczaiban, de nemes keblű győzelmeiben, mert csak gyávák tulajdona a bosszú és kegyetlenség . . . bizalmasan felkérem az alkotmányos szabadság élvezetének isméti megkezdése végett begyülendő helybeli és vidéki tisztelt polgártársaimat, hogy minden személy és vagyon bántalmazásától, károsításától, s utczai botránykoztatásoktól necsak maguk tartózkodjanak, hanem a csendet s egyetértést másokra is hatva főntartani igyekezzenek."

6 A Borsod és Zemplén megyében újra megalakuló középponti választmány iratai csak töredékben maradtak fenn, így a választmány működéséről, tevékenységéről adatunk nincs. A választások eredménye tükrözi a megye mérsékelt ellenzékiségét. Az öt borsodi képviselő a Felirati párthoz csatlakozott, Zemplénben a nyolcból öt szintén ide tartozott. Abaújban már csak 3:2 volt a Felirati és Határozati Párt képviselőinek aránya. A császár az országgyűlést rövidesen feloszlatta, a legközelebbi választásokat 1865-ben tartották. A középponti választmány Borsod megyében is elvégezte a szavazók összeírását, elbírálta az e tárgyban született fellebbezéseket. Bár többnyire gördülékenyen folyt a munka, több helyről maradt fenn reklamáció az összeíró bizottság munkájával kapcsolatban, azt túl gyorsnak, felületesnek ítélve meg. Sok kifogás merült fel az ügyben, hogy a kihagyottaknak nem biztosítanak lehetőséget a helyszínen történő reklamációra. Zemplén vármegyében ennél komolyabb problémák is adódtak a választási eljárás során 1865-ben. Megyaszón a kortesek például úgy felizgatták a választópolgárokat, hogy csak a kivezényelt katonaság tudta lecsillapítani a Deák és a Függetlenségi Párt hívei közötti véres verekedést. A beavatkozó katonákat kövekkel dobálták meg, akik a tömeg közé lőttek. Az összeütközésben egy ember életét vesztette, ketten súlyosan megsérültek. Hasonló zavargás volt a mádi kerületben is, ahol botokkal támadt egymásra a két párt szavazó tábora. Volt példa arra is, hogy a törvény némely rendelkezésének be nem tartása miatt a felek valamelyike a választási bíráskodás legfelsőbb szerveihez, a képviselőházhoz és igazoló bizottságaihoz nyújtott be óvást. 1865-ben például a mezőkövesdi választás színhelyének a községből történő kihelyezése miatt érkezett ilyen óvás. A főszolgabíró szerint azért kellett a városból a szavazás helyét „. . . kavicsbányától Lövő helységnek vezető út mentiben elterülő nagy gyepre" tenni, ahol a „város kettős gulya kútyja van", mert - mint azt az 1861-i példa is mutatta - a város katolikus „verekedő hajlamú sokasága a Mocsáry Lajosnak * B.-A.-Z. m. Lt. IV. B. XV. 25/d. 1. d.