G. Jakó Mariann - Hőgye István: Választási dokumentumok a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban 1848-1948 - Acta Archivistica 6. (Miskolc, 1999)

zömében református vallási vidékiekből álló párthívei biztonságát veszélyeztette". A bizottság végül is elvetette az óvást, mondván, hogy „e nyílt téren eszközlött szavazás a helyi körülmények által igényeltetett."

7 Az 1872-es választásokat még mindig az 1848: V. tc. alapján készítették elő. Ekkor azonban már nyilvánvaló volt, hogy sok helyen túllépett rajta az élet, módosításokra van szükség. Az 1872 áprilisában összeült Borsodi Középponti választmány éppen ezért egy olyan választási iránymutatót állított össze az összeíró küldöttségek számára, ami a törvényt a korabeli viszonyokra értelmezte, segített alkalmazásában. Az új választójogi törvény nem sokáig váratott magára. Az 1874: XXXII. tc. már több, a liberalizmus irányába mutató változtatást tartalmazott. Gyakorlatilag ez a törvény, némi módosítással 1918-ig maradt érvényben. Bár tovább szigorította a vagyoni cenzust és megtartotta a szavazás nyílt voltát, bevezette a választás megkezdése utáni jelöltállítás lehetőségét is. Az új törvény alapján tartották az 1875. évi választásokat, melyek - 1905-ig - a Szabadelvű Párt országos győzelmét hozták. A választások eredményei tükrözték megyéink szilárd kormánypártiságát. Abaúj egységesen szabadelvű képviselőket jutatott be, Borsodból 5 szabadelvű és egy függetlenségi párti képviselő, még Zemplénből 6 szabadelvű és 1 függetlenségi párti képviselő jutott a parlamentbe. Borsod vármegye Középponti Választmánya a század utolsó három évtizedében rendszeresen elkészítette a képviselőválasztók számszerinti kimutatását. Egy 1878-ban készült felmérés szerint a mezőkövesdi választókerülethez 19 település tartozott 1877ben 1363 választóval, 1878-ban 1725 választóval. A szirmabesenyői kerületben 1877ben 1901-en választhattak, a következő évben 122-vel kevesebben. Ide 34 település tartozott. Ez utóbbi körzet kivételével mindenütt nőtt a választók száma: a dédesiben 2254-ről 2346-ra, a mezőcsátiban 1589-ről 2023-ra, a mezőkeresztesiben 1237-ről 1783ra, az edelényiben 1869-ről 1957-re.

8 Minden alkalommal elkészült a választói névjegyzékből kimaradottak listája. Ezek között elsősorban azok a korábbi választók szerepeltek, akik nem teljesítették adófizetési kötelezettségüket vagy vagyonuk továbbra sem érte el a census alsó határát, ill. elköltöztek a településről. Érdekes képet mutat a választók száma a választói jogosultság különféle formái alapján. 1888-ban a középponti választmány jelentéseiből az alábbi adatok mutathatók ki:

9 7 Ruszoly J. 1980. 229-230. p. s B.-A.-Z. m. Lt. IV. B. 804. 3-9/1877. 9 B.-A.-Z. m. Lt. IV. B. 804. 77/1887.