Rásó József: 1956 dokumentumai Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban - Acta Archivistica 5. (Miskolc, 1998)

fenyegetnék. A Nagy Imre kormány intézkedéseinek a lakosság örült, mert életkörülményei javultak, az emberek szabadabbnak érezték magukat, a funkcionárusok viszont megszeppentek, elbizonytalanodtak. Rákosi rájuk támaszkodva egy héttel a kormányprogram meghirdetése után egy budapesti pártaktiva értekezleten ellentámadást indított. Kettőjük harcában, Nagy Imréhez sorakozott fel az újságírók, írók és más művészek jelentős része, Rákosi mellett viszont szorosabbra zárta sorait a funkcionáriusok hada, valamint az erőszakszervezetek állománya. A harcban Nagy Imre maradt alul. Kétségtelen ebben közrejátszottak a szovjetunióbeli hatalmi harccal együttjáró személyi változások, betegsége, de elkövetett taktikai hibák is. Rákosi győzelme átmenetinek bizonyult. A XX. kongresszus után már csak idő kérdése volt, hogy meddig tudja megőrizni hatalmát. Hruscsov előadói beszéde nyilvánosságra került, az emberek széltében-hosszában tárgyalták. Beindultak az értelmiségi vitakörök, élen a hangadó Petőfi Körrel. Közben a külpolitikai helyzet is megváltozott. Hruscsov az előző évben megjárta Canossa-útját Titónál, ehhez Magyarországon Rákosi helyett új személyt kellett találni. Az osztrák államszerződés pedig mint elérendő példa jelent meg a magyar közvélemény szemében. A szovjet vezetés hosszú hezitálása után Rákosit az 1956. július 18-21-ei KV-ülésen Gerő Ernő váltotta fel. A személyi döntés most sem volt a szerencsés, s akkor keveset mondtunk. Az egyetlen számbajöhető „magyar nemzetiségű" személy Nagy Imre 1955 áprilisa óta ki volt zárva a pártból, s nem is tett eleget a pártrituálé ilyenkor elvárt követelményeinek, nem volt hajlandó önkritikát gyakorolni. Hegedűs András és Gerő Ernő még megpróbálta szembeállítani a Nagy Imre mögött egyre inkább felsorakozó triumfáló demokratikus ellenzéket a börtönből kiengedettek körül kirajzolódott pártellenzékkel, de az események már túlfutottak az ilyen ötleteken.

8 Bár a történelemben az utólagos okoskodásnak nincs sok hozadéka, de vannak nyugtalanító momentumok. 1956. július 7-én az USA Nemzetbiztonsági Tanácsa megállapította, mivel a kelet-európai szovjet fennhatóság alatt álló államokat nem tudja elszakítani, ezért a „kormánynak arra kell törekednie, hogy ezekben az államokban a valódi függetlenséghez vezető úton megtett első lépésként a nemzeti kommunista politikai erők hatalomra jutását segítse elő".

9 Ennyi idő elmúltával is nehéz megérteni, hogy az ország akkori első embere az események sűrűsödése idején miért töltött hosszú heteket külföldön. A hatalom utolsó kétségbeesett lépésként még megrendezte Rajk Lászlónak és társainak bocsánatkérésekkel és fogadkozásokkal kísért temetési szertartását, október 14-én pedig visszavette Nagy Imrét a pártba, anélkül, hogy önbírálatot gyakorolt volna. * * * A második világháború befejezése után Miskolc előtt, akárcsak a két világháború között megnyílt a dinamikus fejlődés perspektívája. Mint regionális központnak ez a fejlődés kiegyensúlyozott is lehetett volna. A fordulat éve után ez a lehetőség nem vál8 1956 kézikönyve I. kronológia. Szerk.: Hegedűs B. András, 56-57. 9 1956 kézikönyve I. kronológia. Szerk.: Hegedűs B. András, 56-57.