Rásó József: 1956 dokumentumai Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban - Acta Archivistica 5. (Miskolc, 1998)

hatott valóra. Ugyanis a lényegesen megnövekedett városban a jelenlévő nehézipar óriási túlsúlyra jutott a város korábbi uralkodó „funkcióival" szemben. Az új társadalom már eredendő elveiből következően a nehézipart forszírozta, amire még ráfejeltek az új világháborúra való készüléssel járó stratégiai igények. A nagyüzemek munkaerőszükséglete jelentős mértékben megnövekedett. Ez a városlakók számának növekedéséhez vezetett, de még ennél is jobban nőtt a bejárók, az ingázók száma. Ez hatalmas terhet rótt a város infrastruktúrájára. Nagy-Miskolc lakossága 1950-1956 között 31.000-rel nőtt, ebből a természetes szaporodás 9.000-ret, a vándorlási nyereség 22.000 tett ki. Ezzel szemben 1952-1956 közötti négy évben nem egészen 2.500 lakást építettek.

10 Egy a városi tanács városrendezési bizottságához a „miskolci nyomorlakótelepek megszüntetése" tárgyában készített előterjesztés szerint, a II. kerület nélkül, 5327-en laktak nyomortelepen. Ebből 1200an a Szondi György utcai lakótelepen. Egy, a megyei pártbizottságon 1957 elején készült a forradalommal foglalkozó, befejezetlen tanulmányban a következő áll: „Miskolcon kb. 15.000 családnak nincs megfelelő lakása. Hasonlóan nagy a lakáshiány Ózdon és a bányaüzemeknél. Az ország megyéi közül a lakáshelyzetet illetően megyénk a 18. helyet foglalja el. A falvak villamosításában megyénk sorrendben a 19. helyen állt. Az élelmiszer felhozatala Miskolcnak az országos viszonylatban a legrosszabbak közé tartozott, különösen zsír és húsféleségek szempontjából. Lényegében nem érvényesült a szocialista bérezés elve. Ezrekre tehető azoknak a dolgozóknak száma, akik 900 Ft-on alul kerestek. Nem lett megoldva a fizikai dolgozók munkájuk után megérdemelt nyugdíjazása. (Alacsony 400-600 Ft-os nyugdíjak, magas korhatár.) Miskolc közlekedése fejlődésében megállt . . . kocsik számbeli növelését a Budapestről kivont kocsikkal oldották meg."

11 A mozgalmas fővárosi közélet impulzusai csak lassan éreztették hatásukat a vidéki városokban. Bihari Sándor ifjú költő a Művelt Nép június 17-i számában még így szomorkodik: „Aki Budapestre megy azt friss, erős levegő csapja meg, de olyan alvadt megüllepedett még itt Miskolcon a levegő, hogy az ember kényelmetlenül érzi magát benne, szinte fizikailag visszahúzza a cselekvéstől.. .".

12 Hamarosan a miskolci közélet is felocsúdott a „kocsonya"-létből. Ehhez több bátorító esemény kellett. Először is Mikoján eltávolította Rákosit az országból. Augusztusban a párt meghozta értelmiségpolitikai határozatát. Végül Földvári Rudolf megyei első titkár, belátva, hogy csatlakozása a MDP KV júniusi, a Petőfi Kört elítélő határozatához hiba volt, a miskolci értelmiségnek fórumot biztosított. Az alaphangot Kordos László beköszöntője így adta meg: „A betűrágó szemellenzős dogmatizmusnak remélhetőleg egyszer s mindenkorra vége szakadt".

13 További számaiban Bihari Déri Ernővel, Miskolc párttitkárával polemizált. Később megjelent Földvári értelmiséghez 10 B.-A.-Z. m. Lt. XXIII- 382/1951. 11 B.-A.-Z. m. Lt. B.-A.-Z. Megyei Pártarchívum iratai I. F. 438. d. 41. ö. e. 1. k. 134-136. 12 B.-A.-Z. m. Lt. B.-A.-Z. Megyei Pártarchívum iratai I. F. 443. d. 1. k. 13 HOM Irodalomtörténeti Gyűjtemény 91. 96. 67. 1-4.