G. Jakó Mariann: A magyar-szlovák lakosságcsere és előzményei 1945-1948 - Acta archivistica 2. (Miskolc, 1995)
Előszó
1 cserét nem lehetett elkezdeni. (Végül majd a népbírósági tanácsok elvetik a megalapozatlan vádakat és 1947-1948 során összesen 231 főt fognak ilyen alapon kitelepíteni.) A halasztás másik oka, hogy 1946 novembere és 1947 februárja között Csehszlovákiában elkezdődtek a deportálások, felvidéki magyarok ezreinek kitelepítése Csehországba, a németek által elhagyott vidékekre. A deportálással kettő célt igyekeztek elérni: kikényszeríteni a lakosságcsere megvalósítását és megbontani az egységes magyar etnikumot. A deportálások hatására újabb menekült hullám indult meg az anyaország felé. Miskolc város Törvényhatósági Bizottsága, már korábban is határozatban tiltakozott a c magyarság elleni lépések miatt, 1947. február 1-i közgyűlésén újra napirendre tűzte ezt az ügyet: „Az elmúlt félév történetén fájdalmas eseményként vonul végig a Csehszlovákiában élő magyarságnak hónapokon keresztül folyó ... és erősödő üldözése . . . s szomorú az, hogy tehetetlenek vagyunk, mert az üldözéseket sem megszüntetni, de még csak enyhíteni sem tudjuk ... A szlovákiai magyar üldözés történetében az utóbbi napok újabb súlyosbodást jelentenek. Január utolsó napjaiban úgy látszik még könyörtelenebbé váltak az üldözések, mert a dermesztő téli éjszakákon ezer számra menekültek és szöktek át határon túli magyarok éppen a velünk szomszédos gömöri részekről. A helyszínre utazott Jóczik államtitkár úr a szociális felügyelő bevonásával rendelkezett az azonnali segélyezésről s magam részéről is intézkedtem, hogy esetleges felmerülő szükséghez képest a kiüldözöttek sürgős és ideiglenes elhelyezésére városunkban is egy átmeneti szállás álljon rendelkezésre és élelmezést kaphassanak"30 - hangzott el a polgármesteri beszámolóban. Az összesítésekből kiderül, hogy Miskolcon ekkor már 1748 menekültet, kiutasította! tartottak nyilván, de ez még nem tartalmazta a hivatalosan be nem jelentkezetteket. A főispán egy 5 tagú bizottságot alakított a menekültekkel kapcsolatos kérdések rendezésére. A Tiszáninneni Református Egyház püspöke, dr. Enyedy Andor személyes megbízottat küldött a határszélre a menekültek helyzetének felmérésére Dóczy Antal ózdi lelkipásztor személyében. A lelkipásztor napokig járta Domaháza, Sikátor, Han- gony, Szentsimon, Uraj, Susa vonalát. A menekültek általában kilátástalan helyzete mellett a legnagyobb problémának a nehezen átmentett állatok takarmányellátását tartotta, hiszen az állatok pusztulása komoly létfenntartási lehetőségektől fosztaná meg ezeket a családokat.31 Az ózdi főjegyző szerint 1947 februárjában például 400 menekült magyar érkezett járásába, akik 250 szarvasmarhát, 30-^40 lovat, 150 juhot, 50 30B.-A.-Z. m. Lt. XXI. 502/a. jegyz. 1947. febr. 18. 31B.-A.-Z. m. Lt. XXIV. 1. 24/1947. 18
