G. Jakó Mariann: A magyar-szlovák lakosságcsere és előzményei 1945-1948 - Acta archivistica 2. (Miskolc, 1995)
Előszó
lőfegyvert, lőszert, robbanóanyagot és csempészárút foglaltak le. A bűnösök ellen eljárás indult".28 A kitelepültek lakásait a rendeletek alapján csak a betelepülő magyarok kaphatták meg. Azonban ez egyáltalán nem jelentett megoldást a felvidéki magyarok elhelyezésére. A városokban például általánosnak mondható a miskolci polgármester helyzet- elemzése, aki elmondta, hogy nagyon kevés a főbérleti lakással rendelkező kitelepülő, többségük albérlő, társbérlő, rokon stb. kikkel együtt lakott a kitelepülő, így az előbbiek lakáshasználati joga megmarad. Sokszor az elöljáróság tudta és beleegyezése nélkül - tekintettel a súlyos lakáshiányra - költöztek be családok, akiket később nem tudnak kitenni ezekből a lakásokból. Ez jellemző pl. Ózd nagyközségre, ahol még az is nehezítette a helyzetet, hogy a kitelepülök nagy része gyári szolgálati lakásban lakott, így ezek üressé válásuk után sem kerültek a kormánybiztosság hatáskörébe. A községek esetében valamivel jobb a helyzet, bár a kívánt mennyiségű lakás itt sem szabadul fel. Több község esetében az Áttelepítési Kormánybiztosság, illetve később a megyei Földhivatal feloldotta a zárlatot és nem a rendeletben meghatározott elveknek megfelelően adta ki a lakásokat. Bükkszentkereszt község irataiból tudjuk például, hogy az 1947. november 16-án kitelepített szlovák lakosság után 78 üres ház maradt. 1948 elején még 52 ház mindig üresen állt, 26 házat használtak fel, főleg betelepítésre. 1948 januárjától 20 házat adott bérbe a Borsod vármegyei Földhivatal különféle szervezeteknek és egyesületeknek. így jutott bérleményhez itt a Természetbarátok Turista Egyesülete, a MATEOSZ fuvarosok, Diósgyőr-Vasgyári Ifjúmunkás és Tanoncmozgalom, az MKP járási és Nagymiskolci Titkársága stb. Más falvakban a községi elöljáróságnak sikerült elérnie, hogy a községbeli hajléktalanok kapják bérbe ezeket a házakat, így például Répáshután. A párizsi békekonferencia (1946. július-október) nem foglalkozott a szlovákiai magyar kisebbség problémájával, továbbra is meghagyva ezt a kétoldalú tárgyalásokra, így tulajdonképpen mindkét félnek csalódást jelentett. Most már elvileg el lehetett volna kezdeni a februárban megkötött egyezmény alapján a lakosságcserét. Annak, hogy végül is miért nem indult meg az 1946 őszén, több oka is volt. Szabó Károly és É. Szőke István29 ennek magyarázatát döntően abban látja, hogy 1946 augusztusában a csehszlovák fél átnyújtotta az egyezményben megfogalmazottak szerinti „nagy háborús bűnösök" listáját, melyen családtagokkal együtt 73 187 fő szerepelt! Természetesen ezt nem fogadhatta el a magyar fél, így a hivatalos lakosság28B.-A.-Z. m. Lt. XXI. 2/a. 292/1947. 29Sznbó K.-É. Szőke I. i. m.: 91. p. 17 /1069
