G. Jakó Mariann: A magyar-szlovák lakosságcsere és előzményei 1945-1948 - Acta archivistica 2. (Miskolc, 1995)

Előszó

helyi elöljáróságot: „nem felel meg a valóságnak, hogy fűtetlen, ablaktalan iskolában vannak elhelyezve, vagy a hatóságok velük nem törődtek volna. Tény az, hogy helyzetük nyomorúságos, kereseti lehetőségük alig van, azonban a hatóság részéről mindazt a támogatást megkapják, amit bármelyik más községi lakos a mai körülmények között megkaphat".18

Szintén már egy éve várakozott Putnokon és környékén 85 Gömör-Kishont csehszlovákiai részéről áttelepített család. Egy bizottságot választottak maguk közül letelepedésük előkészítésére, mert együtt akartak egy volt sváb faluban letelepedni a Dunántúlon. Úgy gondolták, mivel földművestől iparosig sokféle ember megtalálható közöttük, a kijelölendő helyiség lakosait teljesen el tudnák látni. Leveleikre azonban még választ sem kaptak, sorsukat egyre kilátástalanabbnak tartják, „tekintettel arra, hogy a jelenlegi nyomorúságos helyzetünk több mint egy éve tart és nem sokára már pénzzé tehető utolsó rongyunk is elfogy."19

1946 végén a községi elöljáróságok elkészítették a településükön tartózkodó menekültek, kiutasítottak jegyzékét. Ezek nagy része nem maradt fenn. A gönci járás hiányos adataiból kitűnik, hogy a menekültek 50%-a volt államigazgatási alkalmazott, 25% az iparosok, kereskedők aránya, majdnem 15%-a egykori MÁV tisztviselő, a mezőgazdasági munkához kapcsolódók száma 10% körül volt.20

* * *

A lakosságcsere egyezmény alapján felállított Csehszlovák Áttelepítési Bizottság (CSÁB) két propaganda körzete működött a megyében, a 10-es számú Miskolc központtal, a 12-es számú Sátoraljaújhely központtal.

A CSÁB kedvező körülmények között kezdhette meg a munkáját, hiszen a vesztes Magyarországgá gazdasági nehézségek, óriási infláció jellemző, s komoly jóvátétel is nehezedik, ezzel szemben a győztes Csehszlovákia jóval kecsegtetőbb életszínvonalat tudott ígérni. A CSÁB tagjai - szemben az egyezmény szellemével - nem annyira a szlovák nemzetiségű lakosság nemzeti öntudatára, hanem a valóban súlyos magyar helyzet kilátástalanságára hivatkozva propagálták az áttelepülést. A megyei közigazgatási anyag számtalan panaszjegyzőkönyvet tartalmaz a CSÁB tevékenységével kapcsolatban. Bükkszentkereszten és környékén például, a miskolci főjegyző számolt be

i

erről, tévesen tájékoztatták a lakosságot, mondván, hogy aki most nem jelentkezik, azokat a magyarok egy hátizsákkal fogják áttenni a határon. Többen az alispáni hivatalban mondják jegyzőkönyvbe sérelmeiket, mint például Nagy Lajos asztalos mester,

1SB.-A.-Z. m. Lt. XXI. 12. 116/1946.

19B.-A.-Z. m. Lt. XXIV. 202. 17/1947.

20B.-A.-Z. in. Lt. XXI. 12.1816/1946.

14