G. Jakó Mariann: A magyar-szlovák lakosságcsere és előzményei 1945-1948 - Acta archivistica 2. (Miskolc, 1995)

Előszó

A magyar kormány pedig kezdettől fogva ellenezte a lakosságcsere gondolatát, végül is tárgyalóasztalhoz kényszerült. Meg kellett tennie ezt részben azért, mert a nagyhatalmak egyértelművé tették, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetének megoldása a szembenálló felek feladata, részben pedig azért, mert a felvidéki magyarok egyre erőteljesebb megtorlással, megkülönböztetéssel kerültek szembe.

Az 1945. december 3—6-ig Prágában elkezdett tárgyalások, majd 3 hónapig tartottak és a felek nehezen közeledő álláspontja miatt többször is megszakadtak. Végül

1946. február 27-én aláírták a lakosságcseréről szóló okmányokat.

Az egyezmény kimondja, hogy Szlovákiából annyi magyart telepítenek ki, amennyi szlovák nemzetiségű önként jelentkezik Magyarországon a Csehszlovákiába történő áttelepülésre. A megállapodás egyértelműen csehszlovák siker volt, hiszen az ott maradtak — a többség — még csak ígéretet sem kapott ottani állampolgárságuk visz- szaállítására. Sőt a csehszlovákok bíztak abban, hogy a békekonferenciával sikerül elfogadtatniuk újabb 200 ezer magyar kiutasítását. A paritásos cserén kívül az egyezmény feljogosítja a csehszlovák kormányt, hogy az általa háborús bűnösnek nyilvánított személyeket is áttelepíthesse, akiket a magyar államnak kötelessége befogadni. A magyarországi szlovákoknak 3 hónap állt rendelkezésükre a jelentkezésre, még a felvidéki magyarok kiválasztására 6 hónapot szabtak. Az ott kijelöltek ún. fehér-lapot kaptak, ami menlevélnek számított a zaklatásokkal szemben. A csehszlovák kormánynak jogában állt különbizottságot küldeni Magyarországra az áttelepülés propagálására, melynek tagjai szabadon mozoghattak, szlovákul gyűléseket tarthattak (minden településen kettőt).

Közben a menekültek száma folyamatosan emelkedett a határmenti részeken. A miskolci polgármester jelentése szerint két hetente kb. 30 újabb kiutasított segélyezéséről kellett gondoskodnia. Az 1946 áprilisában készült összesítés szerint eddig 1270 felvidéki menekült tartózkodott Miskolcon, június 30-án a polgármester már arról tudósít, hogy 1733 fő érkezett a Felvidékről, akik közül 1425 főt vettek nyilvántartásba.17

Sokan még az első menekült hullámmal érkezettek közül is a határvidéken tartózkodtak. 1946. november 1-én az Áttelepítési Kormánybiztosság és a Népjóléti Minisztérium egy-egy képviselője Göncön vizsgálta 50 - Kassáról és környékéről még 1945 márciusában kitelepített - család esetét. Többségük tisztviselő, kereskedő, kisiparos, akiktől még az 50 kg-os csomag nagy részét is elvették a vámnál. Azóta egy szobában nyolcán, tizen zsúfolódva, segélyekből élnek. A minisztériumi megbízottak a helyi közigazgatás mulasztását vélték látni ebben az esetben. Jellemző - és erre más helyen is látunk példát - a menekültek képviselőjének válasza, melyben megvédte a

17B.-A.-Z. m. Lt. XXI. 503/a. 136/1946.

13