Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - KERECSÉNYI EDIT: Kanizsa és környéke helyzete 1594-97 között Haym Kristóf várkapitány és a bécsi udvar levelezése tükrében

Nagy Mihály, Kaczorlaki Bálint, Perneszi István szolgája, vagyis Antal diák, valamint Haym egyik trombitása. A balul sikerült portya miatt a haditanács szigorúan megrótta az óbestert, aki válaszában szemrehányóan megjegyezte, hogy éhen halni nincs még kedve a katonáknak, ezért úgy szereznek élelmet, ahogy tudnak. Talán ez az esemény is közrejátszott abban, hogy 1596. január 26-án Mátyás főherceg az alábbi levelet küldte Vas és Soporon vármegyékhez, gróf Zrínyinek és Nádasdy Ferencnek: „Nem kételkedünk abban, hogy tudjátok, hogy a Kanizsa melletti városok és faluk s a többi határhelyek a törökök dühe által elpusztultak és megsemmisültek, és így Kanizsa és az e körül fekvő határhelyek és az itt lévő katonák gabonaélés hiányában szenvednek. Ha idejében élelemről gondoskodás nem történik, a katonák a nevezett helyek kárára fognak maguknak élelmet szerezni. Ezért a felség nevében meghagyjuk, hogy a falvak mindenféle élelmet szállítsanak Kanizsára, hogy így megkíméljék magukat a katonák zaklatásától. Különleges parancsunkkal Haym Kristóf kanizsai főkapitánynak is meghagytuk, hogy a lehozott élelmiszereket igaz és méltányos áron fizesse ki, a szállító jobbágyokat pedig mindenféle jogtalanság és sérelem ellen védje meg..." Haym a parancsot valóban megkapta, a megígért élelem azonban nem érkezett meg Kanizsára, ezért folytatódtak a várbeliek kényszerű rablóportyái. A földesurak s a parasztok sorra küldték panaszos leveleiket a várba s a bécsi udvarhoz, miszerint a vitézek és haramiák a hódolt s a császárnak adózó falvakban csavarognak élelmet és ruhát rabolva. Az egyik helyen elrabolt jószágot a másikban eladják, hogy a pénzen élelmet és ruhát vehessenek. Néhány példa: Forgács Ferenc veszprémi püspök avégett élt panasszal, hogy a kanizsai hadinép a csökölyi, merenyei, garabonci és újlaki parasztokat molesztálja kimondhatatlanul, elszedvén tőlük az élelmet, a takarmányt és a jószágot. Ha pedig valaki keményebben tiltakozik, irgalmatlanul elverik. Más alkalommal hasonló kártételek miatt a kiskomáromi és kanizsai katonákat jelentette fel, akik miatt az elkeseredett parasztok el szándékoznak hagyni falujukat. E feljelentések, persze, számszerűen részletezik, hogy mely falu lakosától és kinek a jobbágyától mennyi pénzt, milyen értékű terményt vagy jószágot vettek el a katonák, sőt néha meg is nevezték a fosztogatót.