Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - KERECSÉNYI EDIT: Kanizsa és környéke helyzete 1594-97 között Haym Kristóf várkapitány és a bécsi udvar levelezése tükrében

A főherceg minden alkalommal megparancsolta, hogy az alattvalóktól elszedett javakat, sarcot és egyéb büntetéspénzt mielőbb adják vissza, s a jövőben se a parancsnokok, se a hadinép ne kövessenek el erőszakot a nyomorult nép ellen, inkább védelmezzék és gondoskodjanak bántatlanságukról. 1596 januárjában báró Herberstein János, a vend határ alezredese Horváth Zsigmond babócsai főkapitány ellen kelt ki, aki nem átallotta az általa „nyelv-fogás" céljából kiküldött szentgyörgyvári vajdát és annak haramiáit megtámadni, megverni és kirabolni. Ha ez így folytatódik - írja -, senki sem fog hírszerzésre vállalkozni. 1595. július elején Haym Széchy Tamás haramiáit jelentette fel. Amint írja, a haramiák azzal érkeztek a várba, hogy török területre akarnak uruktól leveleket vinni. Haymnak azonban feltűnt, minek küld Széchy ennyi haramiát a levelekkel. Mivel gyanúsak voltak, fölajánlotta, hogy majd a kanizsaiak továbbítják őket. Az egyik haramia azonban nagyon dacosan tiltakozott ez ellen, ezért büntetésül a hadinép előtt megcsapatta. Ezután a csapat lóra kapott, más passzuson ment át a török területre, s azóta is a hódolt keresztény falukban csavarog: egyik helyen elrabolják a parasztok állatait, a másikon pedig eladják őket. Másutt a népet kihajtották az erdőbe, és ott addig verték az embereket, míg az elrejtett pénzt vagy más értéket oda nem adták. Mindezeket a várba segítségért érkező szegény parasztoktól hallotta. Haramiái megfenyítése végett Széchy Tamás is írt az udvarhoz, kérvén, szolgáltasson igazságot alattvalóinak. De csőstül érkezett panasz Mátyás főherceghez Haym egyéb hatalmaskodásai, visszaélései ellen is. Közülük néhány: Két magyar huszár és társaik azt sérelmezték, hogy az általuk elfogott 3, együttesen 3000 tallért érő török foglyot elkobozta tőlük, s nékik mindössze 60 tallért adott értük. Horváth Miklós főkapitány, a két vajdája és 27 lovasuk az ellen tiltakozott felháborodva, hogy az általuk elfogott berzencei fő odabasát és annak kísérőjét az óbester magához ragadta, s a foglyokért a katonáknak nem adott semmit. Töth Pál és társa egy „derék" lovat és 5 darab karasia posztót követelt Haymon, melyeket az megvásárolni ígért, de mihelyt a kezébe kerültek, nemhogy pénzt, de egy jó szót sem fizetett értük.