Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - VARGA J.JÁNOS: Habsburg berendezkedési tervek Magyarországon 1688-1689 (Az „Einrichtungswerk")

nos helyettesei legyenek. A tervezet a közigazgatás reformja kapcsán új magyar kormányszék (gubernium vagy tribunal) létrehozását javasolta. Ez a Pozsonyban székelő kormányszerv intézkedne a politikai ügyekben, s kiegészülve a királyi tábla tagjaival évente két alkalommal döntene valamennyi fellebbezett bírósági ügyben, fenntartva mindenben a király számára a végső döntés és ítélkezés jogát. A hadügyről szólva Esterházy Pál úgy vélte, hogy az ország területének felszabadításával és a határok módosulásával elkerülhetetlenné válik a régi 6 főkapitányság megszüntetése és újak szervezése. Közülük az első a régi varasdi, a Kanizsával szembeni és a győri főkapitányságból alakulna meg Eszék székhellyel s végvidéke a Száva, Dráva és a Duna melléke lenne. A másodikat Szeged központtal hoznák létre, ez ügyelne a Szolnoktól Titelig terjedő területre. A harmadik főkapitányság székhelyét Szentjobbra helyeznék, végvidéke pedig Szatmártól közel az erdélyi határig, Váraddal és Gyulával szemben húzódna. (A tervezet tükrözi az 1688-as katonai helyzetet, amikor Gyula és Várad még a törökök birtokában volt). Az új végvári vonal védelmére 12.000 magyar és 12.000 német és horvát katonát javasolt, nemzetbeli főkapitányok vezetésével, öt hónappal a nádori javaslat felterjesztése után, 1688. szeptember 13-án I. Lipót utasítására összeült Pozsonyban egy rendi bizottság Esterházy Pál és Széchenyi György vezetésével. Feladatuk az volt, hogy folytassák a pozsonyi országgyűlésen el nem intézett fontos kérdések megtárgyalását: válasszanak maguk mellé alkalmas munkatársakat, s vitassák meg a közigazgatási, igazságszolgáltatási, egyházi, katonai és gazdasági kérdéseket, majd tegyenek írásos jelentést a királynak.

5 A pozsonyi bizottság tervezete, amelyet a történeti irodalom „Magyar Einrichtungswerk"-ként emleget, szoros kapcsolatban áll a nádor felterjesztésével, azt veszi alapul, fejleszti tovább, bővíti nemcsak részleteiben, hanem új mondanivalóval is. Végeredményben a kettő együtt tükrözi a magyar rendek állásfoglalását. Alapmotívuma a másfél évszázados óhaj: az ország Mohács előtti helyzetének minél gyorsabb visszaállítása, kiegészítve a hasznosnak és kívánatosnak tartott ausztriai és csehországi intézmények átvételének igényével. A „Magyar Einrichíungswerk" egyetértett a nádor által javasolt központi közigazgatási és igazságszolgáltatási szerv létesítésével, de nem guberniumnak nevezte, hanem a király bizalmas magyar tanácsának, amely oly módon szerveződne, hogy a nádor elnökletével működő hétszemélyes tábla kiegészülne magyar gazdasági, közigazgatási és katonai szakértőkkel. A közigazgatási fejezetben kaptak helyet a nemesi kiváltságok védelmével kapcsolatos kérdések, ami jelzi, hogy a rendek ezeket az ország kormányzása alapel-