Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - VARGA J.JÁNOS: Habsburg berendezkedési tervek Magyarországon 1688-1689 (Az „Einrichtungswerk")

eius religio (akié az ország, azé a vallás) protestáns elvének kérlelhetetlen visszafordítója. Az 1674-es pozsonyi törvényszék előtt elítélt magyar prédikátorok megkínzásának és gályára küldésének egyik értelmi szerzője, ugyanakkor máltai lovagként a pestisben szenvedők és a szegények gyámolítója, a rabkereskedelem ellenzője, Bécs 1683-as török ostroma és felmentése után a város körül összegyűjtött árva gyermekek istápolója. Az egységes Habsburg Birodalom és a megteremtéséhez szükséges abszolutizmus és centralizáció híve, következésképpen a magyar rendi törekvések ellensége, az ősi nemesi alkotmány aláásója. Európai látókörből szemlélte a világot, a nyugati országok hatalma és gazdagodása lebegett a szeme előtt: Angliáé, Franciaországé, Hollandiáé és Velencéé, s nem a magyar urak vármegyei kiskirályságait tartotta követendő példának. Colbert és Cromwell voltak a mértékadói és nem a magyar főméltóságok: a nádor, az országbíró, a tárnokmester és a bánok. A kor abszolutista jogalkotását tartotta követendőnek, s nem a Werbőczy Hármaskönyvébe foglaltakat. A törvény előtti egyenlőségről és a közteherviselésről vallott nézetei az új természetjogban gyökereztek, s nem az Aranybullában vagy Werbőczy nemesi felfogásában. Ilyen alapállásból Kollonich el sem tudta képzelni, hogy mi bántja a bécsi udvar terveit ellenző, de alapjában véve lojális magyar főurakat, amikor - mint mondta - örülniük kellene, hogy I. Lipót kitünteti Magyarországot, mindőn örökös tartományainak intézményeit oda is átültetni kívánja. Mindenesetre őket is megkérdezte Kollonich, mielőtt az Einrichtungswerk kidolgozása elkezdődött volna. Már az 1687-88-as országgyűlés után véleményt kért az új berendezés kérdésében magyar, illetve magyarországi tisztségviselőktől. Közöttük volt Esterházy Pál nádor és Széchenyi György esztergomi érsek, továbbá Orbán István személynök és Szenthe Bálint alnádor, valamint a helyi viszonyokat jól ismerő Antonio Caraffa főhadbiztos. Esterházy Pál sajátkezűleg írta le a maga javaslatát, amelyről az uralkodónak küldött tisztázat jóval az „Einrichtungswerk" munkáinak megkezdése előtt, 1688. április 9-én készült.

4 A nádor az ország berendezésének öt fő kérdése - iustitiarium (igazságügy), ecclesiasticum (egyházügy), politicum (közigazgatás), militare (hadügy) és camerale (kamarai, gazdasági ügyek) - közül érdemben csak hárommal foglalkozott, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás reformjával, továbbá részletesen az ország védelmének átszervezésével. A felterjesztés egyik vezérgondolata az, hogy a nádori méltósággal egybekötött helytartói jogkört lényegesen ki kell bővíteni, az ne csupán az igazságszolgáltatás területére szorítkozzék, hanem a tisztség viselői Magyarországon a király általá-