Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - LUDWIG HÜTTL: A török elleni háborúk a Német-Római Birodalom szemszögéből (Ford.: Aszmann Mária)

6

Alfons Lhotsky: Was heißt „Haus Österreich"? In: Anzeige der österreichischen Akademie der Wissenschaften, Phil.-hist. Klasse 93. köt. 1956. 155-174. p.; Adam Wandruszka: Das Haus Habsburg. Die Geschichte einer europäischen Dynastie. Wien-Freiburg-Basel, 1978. 7

így 1664-ben a vasvári békét többek között azért kötötte meg I. Lipót császár, mivel IV. Fülöp spanyol király halála esetén félő volt, hogy XIV. Lajos Franciaországa spanyol-habsburg területeket foglal el. A Habsburg-háznak biztos hátországra volt szüksége keleten, hogy effajta törekvésekkel szembe tudjon szállni. Mivel a harmincéves háború (1618-1648) és az északi háború (1655-1660) következtében dezolált pénzügyi- és gazdasági helyzet miatt kétfrontos háborút nem folytathatott, magyar érdekeket adott fel. 8

Különösen a pfalzi örökösödési háború idején (melyet a francia történészek az Augsburgi Liga elleni háborúnak, a holland történészek kilenc éves háborúnak neveznek, mivel a pfalzi örökösödési kérdés csak egyike volt a háborút kiváltó okoknak), mikor a császári és a szövetséges csapatok egyrészt Itáliában, a Rajna mellett és Németalföldön, másrészt az Oszmán Birodalom ellen harcoltak, ez utóbbi legjellegzetesebb eseményei Szigetvár és Zenta ostroma voltak. ^ien Haus-, Hof- und Staatsarchiv: Staatskanzlei: Protokolle des Hofrats Kaiser Leopold I. 1688/89, valamint Turcica 1688/89. A török követséget, melynek Bécsben az új szultán trónra léptét kellett bejelentenie és nem hivatalos fegyverszüneti tárgyalásokat kezdenie, csak hitegették. Jelentős tárgyalásokra nem került sor. A spanyol követ, Carlo Emanuele d'Esté Marchese di Borgomanero, Lotharingiai Károly herceg és Savoyai Jenő herceg a béke mellett emeltek szót, véleményük mégsem nyert támogatásra a császári tanácsadók többségénél. Savoyai Jenő herceg 1688. november 28-án a következőket írta Victor Amadeus von Savoyennek: „La plupart des gens croient que l'on veut continuer les deux guerres quique tous les gens de bon sens et bien intentionnées pur le bien public en enragent et connaisent bien que ce sentiment Iá ne peut être soutenu que par les moines." Max Braubach: Prinz Eugen von Savoyen.Eine Biographie, 1 .köt: Aufstieg. München, 1963. 149. p., 398. p. 178. jegyz. 10

Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem 1686-ban egy segédcsapatot küldött Magyarországra. V.o.: Ludwig Hütt!: Friedrich Wilhelm von Brandenburg, der Große Kurfürst 16201688. Eine politische Biographie. München, 1981. 462-469.

p.; Meister Johann Dietz, des Großen Kurfürsten Feldscher: Mein Lebenslauf. Szerk.: Friedhelm Kemp. München, 1966. 34-72. p. (az 1686-os magyarországi hadjáratban részt vett brandenburgi csapatokról). 11 III. János György szász választófejedelem 1683-ban személyesen vezette csapatait Bécs felmentésére. 12

Christian Ernst Brandenburg-Bayreuth-i őrgróf ugyancsak részt vett 1683-ban Bécs felmentésében és a császár oldalán, Franciaország ellen kötelezte el magát. 13

Lásd a császári udvar fáradozásait csak a szomszédos bajor választófejedelemség kedvező magatartásáért 1661-1664 között: Michael Doeberl: Bayern und Frankreich. Vornehmlich unter Kurfürst Ferdinand Maria. 1. köt. München, 1900. 142-156. p., 182-163. p.; Sigmund von Riezler: Geschichte Beierns. 7. köt. Gotha, 1913, újabb kiadása: Aalen, 1964. 54-62. p. 14

V.ö. már hasonló a helyzet a 16. század 30-as éveinek kezdetén, mikor a habsburg hatalomtól való félelem nagyobb, mint az oszmánokkal szembeni vallási egység és az európai bizton-