Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - LUDWIG HÜTTL: A török elleni háborúk a Német-Római Birodalom szemszögéből (Ford.: Aszmann Mária)

lendő a német birodalmi rendek, ill. a birodalom lakóinak török elleni segítségnyújtása sem a határvédelmi térség és a várak fenntartásában, valamint a császári sereg és a birodalmi csapatok felállításában. Mivel a Habsburg császár egyidejűleg Magyarország királya is volt, mindig újra sikerült segélyeszközöket kapnia hadjárataihoz, ha gyakran nagy fáradság árán is, vagy vonakodva és csekélyebb eredménnyel, mint azt eredetileg remélte. Elsősorban az egyház és a szerzetesrendek támogatták a török elleni segítség ügyében tett császári kérelmeket, melyeket aztán egy régi tradíció alapján „római hónapok" szerint

64 hagytak jóvá, melyet a császár itáliai hadjáratainak havi költsége alapján neveztek el. E pénzek segítségével a csapatok zsoldjának egy részét ki tudták fizetni. Ez a török elleni segítség nem számított állandó adónak, minden esetben újra tárgyalták. Ennek megfelelően különbözőképp alakult e segítségnyújtás mértéke is. Nagyobb hadjáratoknál is vitáztak a törökadó nagyságáról, és újabb tárgyalásokra volt szükség. Ha 100000 guident akarnak az osztrák világi és egyházi tartományi rendektől, akkor 150000-t kell kérniük - hangzott Bécs tárgyalási taktikája. Amennyiben pedig jóváhagyják a 100000 guident, az még messze nem jelenti azt, hogy ezt az öszszeget ténylegesen ki is fogják fizetni, mivel a pénz egy részét terményekkel pótolták, mely által ár- és értékkülönbség keletkezett. Részleteiben a 17. század folyamán Ausztriában a törökadót az Enns alatt átlagosan 111/9 százalékban, az Enns fölött 5 5/9 százalékban, a Belső-Ausztriai tartományokban (Karintia, Krajna, Stájerország) 16 6/9 százalékban és a cseh korona tartományaiban (Csehország, Morvaország, Szilézia) 66 6/9 százalékban állapították meg.

65 Mivel e tartományok rendjeinek segítsége nem volt elegendő a török ellenében és a habsburg uradalmakat és vámokat nagyrészt elzálogosították, a birodalmi rendeket is meg kellett keresniük pénzügyi támogatásért, hogy a hódító Oszmán Birodalom elleni védekező háborút, ill. Magyarország visszahódítását finanszírozni tudják. A regensburgi birodalmi gyűlés által jóváhagyott 50 római hónap esetén - ahogy az pl. 1716 szeptemberében történt

66 - a császár reálisan csak mintegy 20 millió gulden értékű segítségre számíthatott a birodalom részéről. Ezt az összeget sem fizették ki közvetlenül, hanem részben a szállított termények, fegyverek, muníció és hadieszközök költségével egyenlítették ki. Az átutalások ezenfelül gyakran hónapokat vettek igénybe, mivel a birodalmi fejedelmek maguk is ismételten pénzügyi nehézségekkel küszködtek. Miksa Emanuel bajor választófejedelemnek 1716-ban mintegy 20 millió gulden adóssága volt, úgyhogy igen nehéz volt a török elleni háborúra, történetesen Belgrád visszahódítására a császárnak adandó 172.700 guident ténylegesen átutalnia. A Bayreuth-i protestáns őrgróf, Christian Ernst hasonlóan magasan el volt adó-