Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - LUDWIG HÜTTL: A török elleni háborúk a Német-Római Birodalom szemszögéből (Ford.: Aszmann Mária)

keresztények megromlott erkölcsét tekintetlék. A keresztények nem éltek hitük szerint. A keresztények bűnei Isten büntetését vonták maguk után: az oszmánok betörését. Hisz „az abc-ben az S után a T következik, a bűn (Sünde) nyomában a török (Türke)" - mondta Abraham a Sancta Clara. 45 Ezért erkölcsi javulásra szólított fel, az életmód megváltoztatására, a keresztény fejedelmeket összefogás­ra, minden keresztényt imádságra és áldozathozatalra, hogy Isten újra kegyes le­gyen a keresztények iránt és győzelemre segítse őket, mint annak idején, 1571-ben Lepantónál, 1664-ben Szentgotthárdnál 46 és 1683-ban Bécsnél. A biro­dalom fogjon össze a császárral az oszmán ellenséggel szemben, és a keresztény katonák mutassák meg „halált megvető bátorságukat". Az esetleges ellenvetése­ket megelőzendő a prédikátor biztosított afelől, hogy a Habsburg-ház egyetlen német fejedelemnek sem fogja meggörbíteni egyetlen hajszálát sem, és semmi­képp sem kísérli meg hatalmát növelni, hanem csupán Isten tiszteletét, az egyház javát, a Német-Római Birodalom jólétét és Németország védelmét tartja szeme előtt. 47 Ahogy XI. Ince pápa vagy Marco d'Aviano páter pápai legátus 48 , úgy Ab­raham a Sancta Clara páter is - hogy csak néhány nevet említsek - úgy látta, hogy az oszmánok elleni harcban a keresztes háború gondolata éled újjá. A harc célja Konstantinápoly/Isztambul, „a kelet pompás uralkodónője", valamint az oszmánok uralta Szentföld visszaszerzése legyen. „Véres könnyeket" kell hullatni, mert az még az oszmánok kezén található. 49 Savoyai Jenő herceg 50 bécsi Belve­dere kastélya is keleti tájolású: a tekintet innen - ahogy az építészeti pragmati­kájában szerepel - Konstatninápoly kapujára vetődjön, a nagy célra, mely túlmutat Magyarország visszahódításán is. Hisz mindaddig, míg Konstantinápolyt be nem veszik, Magyarországot mindig újra veszélyeztetni fogják. Az isteni segít­ségnek viszont meghatározó jelentősége van ebben, mely Mária, a szentek és az angyalok közbenjárásával könyöröghető ki - ez tipikusan ellenreformációs prog­ram. 51 Egészen tudatosan hoztak létre 1683, Bécs felszabadítása után és a Ma­gyarország visszahódítását követő években Bécs körül egy sor Mária-kegyhelyet, és Mária segítségére utalva a Savoyai Jenő herceg és az oszmánok közt előzőleg zajlott csatákban, 1697-ben I. Lipót császár Bécsbe hozatta a mély tisztelettel kö­rülvett máriapócsi magyar kegyképet. 52 Sokhelyütt tartottak imádságokat, prédi­kációkat 53 , körmeneteket és zarándokutakat a török veszély megszűnéséért, és harangoztak is ugyanezért. 54 Nemcsak a közvetlenül veszélyeztetett szomszédos területeken, hanem a birodalom különböző katolikus térségeiben is jelentős sze­rep jutott a török veszély megemlítésének az ellenreformáció keretében elmon­dott prédikációkban és kiadott katekizmusokban, pasztorálisokban, röpiratokban és könyvekben. Megvitatták a birodalmi hadügyi rendszer 55 reformjavaslatait is, hogy elegendő eszköz álljon rendelkezésre egy sikeres védekezés és sikeres ellen-

Next

/
Thumbnails
Contents