Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - LUDWIG HÜTTL: A török elleni háborúk a Német-Római Birodalom szemszögéből (Ford.: Aszmann Mária)

A török elleni háborúk a Német-Római Birodalom szemszögéből Ludwig Hüttl „Egyetlen más összecsapás sem vésődött oly mélyen az osztrákok történelemtudatába - főképp az ország keleti felében -, mint a törökök elleni harc. Hiszen csaknem 200 esztendeig tartott és nem csupán Bécset, a várost és az udvart érintette, hanem a városok, mezővárosok, falvak, várak és majorságok nagy sokaságát az Alpok keleti szegélyén és az előtte elterülő országrészekben. Ha valaki ily sokáig van kitéve veszélynek saját birtokán, akkor az mélyen bekerül gondolat- és érzelemvilágába, különösen, ha az - mint a törökök esetében - egy idegen Isten jegyében tör rá. Mindazt, amit elszenvedtek és elviseltek, ahogy harcoltak és öltek, vesztettek és győztek, újra és újra elmesélték és mint egy mondát adták tovább az elkövetkező generációknak naivul, majdhogynem tudatosság nélkül, a legalapvetőbb tradícióba ágyazva: a keresztények harca volt a hitetlenek ellen"állapítja meg Gernot Heiss és Grete Klingenstein.

1 Ez a világtörténelmi jelentőségű konfliktus csak a 18. században zárult le, majd fokozatosan egyfajta enyhülés következett be a Habsburg és az Oszmán Birodalom viszonyában, mely végül egy erősödő cserekapcsolatot tett lehetővé társadalmi, kulturális és gazdasági téren egyaránt. Addig az éppen időlegesen meglévő diplomáciai és politikai kapcsolatok

3 ellenére az elutasító magatartás volt az uralkodó. Mivel a Habsburg-ház osztrák és cseh területei nem voltak teljesen önálló államok, hanem különleges jogállásuk ellenére - melyet az 1156-os Privilegium minus és az 1358/59-es Privilegium maius erősített meg

4 - a birodalom fennállásáig, 1806-ig a Német-Római Birodalom részei voltak

5

, következésképp közvetlenül vagy közvetett módon az egész Német Birodalom részesévé vált ezen összeütközésnek, mivel a Habsburg uralkodónak, mint az „Ausztira-ház"

6 fejének és egyben a Német-Római Birodalom császárának, be kellett kapcsolódnia az oszmán világbirodalommal való konfliktusba, ill. reagálnia kellett az oszmán világbirodalom három kontinenst érintő ismételt expanziós törekvéseire. Mivel a Habsburg-ház a 16. századtól a 18. század közepéig egyidejűleg mindig újra súlyos konfliktusba sodródott Franciaországgal, mely attól tartott, hogy a két Habsburg-ág, a prágai ill. bécsi, valamint a madridi be fogja keríteni, majd pedig különösen XIV Lajos alatt európai hegemóniára törekedett, a Habsburg császár ismételten abba a veszélybe került, hogy kétfrontos háborúba bonyolódik, egyik oldalon Franciaországgal, a másik oldalon az oszmánokkal a birodalom magyar