Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - GERHARD SEEWANN: Az 1683 és 1699 közti török háborúk politikai és katonai alapjai (Ford.: Somody Ferenc)

Az 1683 és 1699 közti török háborúk politikai és katonai alapjai Gerhard Seewann A 17. század 80-as évei alapvető fordulópontot jeleznek az európai történelemben, a nemzetközi politikában, az állam és a hadsereg fejlődésében általában, valamint különösen a Habsburg Monarchia történetében. A 17. század egész második felét az átmenet időszakaként lehet meghatározni, a változások általában fokozatosan mentek végbe. A 80-as években azonban felgyorsult és egyes államokban - mint éppen a Habsburg Monarchiában - ebben az időszakban fölöttébb intenzívvé vált. Az államfejlődés vonatkozásában itt ki kell emelni az abszolutisztikus államba való átmenetet, melyet Franciaországban XIV Lajos alatt építenek ki, s e korszak minden uralkodója számára példaadó. A hadsereg vonatkozásában ez a fosztogató, magánvállalkozó szellemre és kockázatra felépített zsoldoshadseregtől a fegyelmezett, állandó hadseregre való átmenetet jelenti a Legfelső Hadúr kizárólagos rendelkezése szerint és alatt, aki mint egyeduralkodó, hadseregét abszolutisztikus uralmának leghatásosabb hatalmi eszközévé építi ki. A nemzetközi politika szempontjából végül e korszak legerősebb hatalmai között Franciaország és az általa magukat fenyegetettnek érző, többnyire váltakozó koalícióban egymással szövetkező szomszédos országokból az öt nagyhatalom új érdekcsoportjai jöttek létre, amely államok politikai viszályaikat a következő - 18. - században kölcsönös kapcsolatuk, váltakozó egyensúlyi helyzetük és az új alapelv szerint intézték el. A 17. század 80-as éveiben minden esetben két állam alapozza meg nagyhatalommá válását: a Casa d'

Aus tria, a Habsburgok osztrák háza és a Hohenzollern ház, mint Brandenburg választófejedelmi ház az 1701-ben királysággá emelkedett Poroszországgal. Ahogy a poroszok a Szent Római Birodalmon kívül eső hatalmi bázisukat a Hohenzollernek feltartóztathatatlan emelkedése számára biztosították, ugyanez hasonlóan történt a Habsburgokkal, akik a 80-as években meghódított Magyarországtól és Erdélytől hasonló funkciót nyertek. A Habsburgok V Károly császár óta mind dinasztikus, mind reálpolitikai okokból elkeseredett küzdelembe bonyolódtak Franciaországgal, mely XIV Lajos trónra lépése óta mindig újabb csúcsokat ért el. Mint a bécsi udvarban erősen képviselt spanyol párt, amely - kitartóan vitte bele és képviselte a második, Habsburg-spanyol vonal érdekeit, és beavatkozott a bécsi politikába - általában erre a vitára összpontosított. Ez az összekapcsolódás az alapvetően hagyományos múlttal dinasztikusán kifejezett és a ház hatalmi törekvéseitől vezetett politikával - melynek gyökereit egyébként a kései középkorba