Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

III. Egyház és vallás a török megszállás időszakában - DANKÓ IMRE: A szigetvári szerb orthodox püspökség története

szólva azért foglalkozunk ilyen bőven a grábóci monostorral, illetve feljegyzéseivel, mert egyházi tekintetben rendkívül szoros köze volt a szigetvári és szigetvár környéki szerbségnek a grábóci monostorhoz, lévén ez a legközelebbi szerb kolostor, mégpedig nem is akármilyen. Nagy és messzi vidékek szerb egyházi életére kiható monostor volt, történeti feljegyzéseik, azaz évkönyveik pedig nemcsak a grábóci zárdáról, hanem messze vidékek, esetenként az egész ország területéről szólóan beszélnek a szerbek történetéről. így a szigetvári szerbek életéről, történetéről, egyházi viszonyairól is. Történeti feljegyzéseiket, az évkönyveket Ruzsás Lajos is felhasználta a dunántúli városfejlődésről írt munkáiban. így többek között abban a tanulmányában is, ami éppen az MTA Dunántúli Tudományos Intézete Tanulmányok című tanulmánygyűjtemény-sorozatában jelent meg Szigetvári Emlékkönyv címen, 1966-ban. Ruzsás ebben a tanulmányában a grábóci évkönyvekből idézve azt írta, hogy a török hódoltság alatt sok szerb jött Magyarországra a török császár parancsára török uraikat, földesuraikat követve. A török földesurak betelepítették őket: „benépesítették egész Győrig a városokat és falvakat és településeket teremtettek, templomokat építettek, épületeket emeltek stb".

9 Ebben az idézetben egy fogalom szerepeltetése rendkívüli jelentőséggel bír a szigetvári szerbek egyháztörténetére vonatkozóan. Nevezetesen arról volt benne szó, hogy a Magyarországra bejövő szerbek „benépesítették egészen Győrig a városokat". Szigetvárott is a meglévő városba illetve város mellé, a város keleti oldalára települtek, létrehozva a Rácvárost, közepén a templommal. Az a körülmény, hogy a szerbek városba települtek, méghozzá olyan városba, amelynek a környékén lévő falvakban is voltak (települtek) szerbek, azt jelentette, hogy (a városba telepedett szerbek) papjuk püspök volt. Az esetlegesen több városi, azaz helybeli papon kívül vezetője volt a városkörüli települések szerb orthodox egyházainak, illetve papjainak, leginkább csak diakónusainak is. Ezek az orthodox püspökségek nem hasonlíthatók az általunk jobban ismert katolikus püspökségekhez sem egyházszervezetileg, sem pedig nagyság, lélekszám, tehát mennyiségi tekintetben. Ahhoz, hogy a szigetvári szerb orthodox püspökség kialakulását, működését megérthessük, ismernünk kell legalább nagy vonalaiban az orthodox egyház szervezetét, szervezeti felépítettségét. „Ha szem előtt tartjuk, hogy az első keresztény hittérítők útja a birodalom és különösen a keleti provinciák nagyvárosaiba vezetett, jól megfigyelhetjük az Ősegyház szervezeti kialakulását. Minden város egyházközségét saját püspöke kormányozta a presbiterek (papok) és a diakónusok (segédpapok) segítségével. A környező vidék a város egyházától függött. Ez a hierarchikus felépítés - a püspökök, papok és diakónusok hármas rendjével - már az első évszázad végére széleskörben elterjedt, sőt alapjaival már a jeruzsálemi úgynevezett apostoli egyházban is találkozunk, amelyet még az apostolok testülete