Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

I. Tanulmányok a török alóli felszabadító háború kérdéseiről - NAGY LÁSZLÓ: A török világ végnapjai Magyarországon (A török katonai kudarcok okai, 1683-1689)

solutioval a sáncra rámegyen, s noha a török számtalan sokasággal és sok lövőszerszámokkal keményen oltalmazná a sáncot, s sokan a németek közül is hullanak az ostromon, ugyancsak triumphála rajtok és sok ezreket levágván a sáncban, 28 a többiek elszaladnak". Amint Villars ezredes írta augusztus 13-án a baranyavári táborból a csatával kapcsolatban: „Épp most nyertünk meg egy - az ellenségre nézve igen véres csatát. Az összes janicsárt lemészároltuk. Olyan helyen mértünk csapást rájuk, ahonnan nem tudtak visszavonulni, és az öldöklés igen nagy volt...Még sosem láttam olyan nyomorultakat, mint a törökök, sem olyan bolond és tudatlan tábornokokat, mint az övéik; sem rend, sem irányítás nincs ezeknél. Amikor feléjük nyomultunk, a lovasságuk nagyon büszkének tűnt, de minden bátorságuk lovaik gyorsaságában rejlik..." Két nappal későbbi, részletesebb beszámolójában azt olvashatjuk: „Idáig elismeréssel adóztam a török lovasságnak, mivel keményen harcoltak és elég sok emberünket megölték. Néha nem tudtuk, hogyan reagáljunk lovasságuk különböző és váratlan manővereire, de végül ahogy feléjük nyomultunk, rádöbbentünk gyalázatosságukra. Elsőként a lovasság, majd ezek tartalékegységei a legcsekélyebb ellenállás nélkül menekülni kezdtek és tíz-tizenkétezer janicsárt hagytak cserben...a janicsárok mészárlása na29 gyon nagy volt, 6.000-7.000 halottat számoltak a csatatéren... . A Nándorfehérvárig menekülő oszmán katonaság sorai között lázadás tört ki. A föllázadt katonák birtokukba kerítették azt az erősséget, amelynek elfoglalását Lotharingiai Károly 1688-ban tervezte végrehajtani. Igaz, már két évvel korábban is gondolt Nándorfehérvár megszerzésére, de akkor még úgy találta, hogy hiányoznak a szükséges előfeltételek egy sikeres ostromhoz. A nagyharsányi diadal, valamint Eger és Székesfehérvár fölszabadítása után viszont elérkezettnek látta az időt a terv megvalósításához, de ez már nem őrá hárult, hanem nagy riválisára, Miksa Emanuel bajor választófejedelemre. Nándorfehérvárt több parancsnokváltás után ekkor Ibrahim pasa védelmezte 4.000 janicsárral és egyéb katonasággal. Tekintettel a korábbi katonalázadásokra és vereségekre, a török védők nem várt kemény ellenállást tanúsítottak. Több kirohanást is végrehajtottak az ostromlók ellen, s Ibrahim pasa - a Budát védő Abdurrahmanhoz hasonlóan - visszautasította a megadásra szólító felhívásokat. Miksa Emanuel szeptember 6-án rendelte el az általános rohamot, ami meglehetősen véresnek bizonyult a támadók részére. Igaz, tetemes volt a török veszteség is, a hétezer védőből mindössze 250 maradt életben és tűzte ki a fehér zászlót.

31 A magukat megadók egy császári hírszerzőtiszt leírása szerint sajátos csellel éltek, hogy életüket megoltalmazhassák a nagy veszteségek miatt feldühödött ostromlók bosszúszomjától. A várban lévő keresztény foglyokat három sorban maguk elé állították, s mögöttük a földre feküdve