Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

III. Egyház és vallás a török megszállás időszakában - RAJCZI PÉTER: A vallások kulturális szerepe a török uralom alatt Baranyában

nek is volt kitéve. Előfordult, hogy a törököt tekintették támaszuknak az őket üldöző Béccsel szemben. A török ugyan minden keresztényt egyként lenézett, de a reformáció híveiben kevésbé látott ellenséget, és ez a tény tette lehetővé Luther, Kálvin tanainak, majd az unitárizmus - antitrinitarizmus gyors és viszonylag szabad terjedését, hierarchiájuk gyors kiépülését. Ez természetesen csak úgy alakulhatott ki, hogy a lelkészektől megválasztott szuperintendensek, püspökök semmi külső elismerést nem vindikálhattak maguknak. A török hódoltságbeli vallásos életnek legjellegzetesebb tulajdonsága éppen az, hogy a földesúri hatalomtól, vagy kegyúri jogtól teljesen elválasztott volt. A török uralom alatt egyedül az iszlám - és egyes megnyilvánulások szerint a hozzá egyébként is közelálló zsidó - vallás részesülhet állami, földesúri védelemben, és ezért mindegyik kénytelen terjeszkedésében és szervezetében a saját lábán állani. A török uralom tehát egyúttal a feudális világi erőket is megszüntette az egyházak életében, és azok tisztán különálló gyülekezetekből demokratikus alapokon épülhettek fel. Az elmondottakból következik az a tény is, hogy a „két pogány között" az ún. függetlenségi harcokban a politikai ellentét is vallási köntösben jelenik meg. így a Bécs ellen harcoló mindig a kuruc, az ezzel szemben álló a labanc. Ez a tény látható valamennyi szabadságharcunkban Bocskaitól kezdve. Mindig a vezető erős keze az, amely ebben a vallásos köntösben megjelenő ellentétben biztosítani tudja az adott valláson kívüliek érdekeit is. így Bocskai és Bethlen a katolikusokét, Rákóczi a protestánsokét. Ugyanakkor az egyes vallásfelekezeteknek ilyen jellegű megnyilvánulása igen gyakran szerepel hátráltatóként, sőt súlyos veszélyként a magyarság életét illetően. A török államberendezkedés a maga keleti despotizmusa mellett az európai szemnek és gondolkodásnak furcsán demokratikus volt. A jogok gyakorlásának egyetlen feltétele az igazhitűség, az Iszlám követése. Amint említettem, minden más vallást, mint bálványimádót mélyen lenézett. Ez alól csak a zsidó vallás volt kivétel. Pedig maga az Iszlám erősen összetett vallási nézetekből alakult ki. Legnagyobb része az izmaelitával (arab) rokon izraelita (zsidó) vallás elemeiből tevődik össze (Allah-Jahve). Mindkettő vallást követő a „Könyv" népe. Érthető, hogy a zsidó vallásúak az egész birodalomban jelentős kedvezményekben részesülnek, és nagy szerepet visznek a kereskedelem révén a nyugati kapcsolatokban is. így jutnak el Magyarországra a zsidó kultúra szefárd (spanyol) elemei, amelyek majd a következő évszázadban főleg a Dunántúlon, annak is nyugati részén találhatók meg. Evlia Cselebi 1660 és 1664 között Pécsett is talál zsidókat, pedig akkor - szerinte - a városban magyar, bolgár, szerb, görög, örmény és frank nincs. A keresztények közül az Erdélyből a török hódoltság alatti területeken