Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

III. Egyház és vallás a török megszállás időszakában - ÁGOSTON GÁBOR: Muszlim hitélet és művelődés a Dunántúlon a 16-17. században

nyara szívesen szolgáltak egy olyan helyen, ahol a 16. századi Balkán egyik legismertebb, s birodalmi mércével mérve is jelentős sejhje, a bosnyák Ali Dede tevékenykedett, s akire az idősebbek még ekkor is emlékezhettek, hisz alig 20 esztendővel korában helyezték itt, Szigetvárott örök nyugalomra. Ali Dede, miként hosszú, de az iszlám névadás sajátosságai miatt oly sok információt tartalmazó neve is mutatja (Seyh Alá ad-Dîn Alî b. Mustafâ al-Bosnavî al-Mostarî as-Sigetvârî) a boszniai Mosztár városában látta meg a napvilágot, s egy ideig Szigetvárott is tartózkodott. Leginkább ez a város nőtt szívéhez. Ali Dede munkáiban gyakorta használta az „as-Sigetvárí" eredetnevét, kortársai és az utókor pedig leginkább csak mint „a türbe sejhje" (seyhü't-türbe), azaz Szulejmán szultán szigetvári türbéjének sejhje, emlegették.

25 Abban, hogy a Mekkát és az Oszmán Birodalom számos kulturális központját megjárt Ali Dede annyira szívébe zárta Szigetvárt, bizonyára szerepe lehetett mesterének is. Nem érdektelen megemlíteni, hogy Ali Dede annak a Musztafa Efendi (Nûr ad-Dîn-zâde Muslih ad-Dîn Mustafâ) halveti sejhnek volt tanítványa, aki elkísérte Szulejmán szultánt utolsó hadjáratára Szigetvár alá.

26 Talán az ő hatására jött később maga Ali Dede is e dunántúli városkába. 1589/90-ben már biztosan itt szolgált, mint türbedár. Ekkor írta meg ugyanis Szigetvárott egyik legjelentősebb művét: a Muhazarat al-ava'il va musamarat al-avahir (Elbeszélés az első történésekről és beszélgetés az utolsó eseményekről) című történeti jellegű munkát. A művet a szerző két részre osztotta. Az első rész 37 fejezetében Ali Dede a világ kezdeteiről értekezik. A második rész további négy alfejezetre oszlik. Ezekben különböző birodalmakról és uralkodóikról olvashatunk. Ali Dede művének korabeli és későbbi népszerűségét mutatja, hogy több kézirata is fennmaradt, s hogy 1893-ban Egyiptomban nyomtatásban is érdemesnek tartották megjelentetni.

27 De Szigetvárott sem feledték el. Másolatai közül ma a szarajevói Gazi Husrev Bég Könyvtárban őrzik azt a példányt, amelyet 1610-ben egy Alaaddin nevű dervis (Alá' ad-Dîn b. Huram as-Sufi) készített, ugyancsak a szigetvári Szulejmán szultán türbében.

28 Ismert, hogy az iszlám világ azon tagjait, akiket már nem elégített ki az ortodoxia életfelfogása, s akik durva darócba öltözve a keleti városok zsibongó forgatagától távoli csöndes rendházaikba visszahúzódva vallásos elmélkedéssel törekedtek a lelki tökéletesedésre, igénytelen ruházatukról szúfiknak (sufi), az általuk létrehozott vallási-filozófiai mozgalmat pedig szúfizmusnak szokás nevezni. Az iszlám világ ezen réveteg tekintetű aszkétái más és más módon vélték elérhetőnek a végső célt, a teljes megsemmisülést, midőn a szúfi eggyéolvad az egyedül