Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

III. Egyház és vallás a török megszállás időszakában - ÁGOSTON GÁBOR: Muszlim hitélet és művelődés a Dunántúlon a 16-17. században

tökéletes ő-vel. Azt az utat vagy ösvényt, amelynek végén a szúfi elérheti végcélját, az iszlám miszticizmus az arab taríka (tarika) szóval jelöli. A különféle misztikus irányzatokat, amelyeket Európában leginkább dervisrendnek nevezünk, „a szúfit az Istenhez eljuttató út" arab nevéről az oszmánok taríkatnak( tarikat) neveztek. Csupán a scriptor nevéből ma már lehetetlen megmondani, hogy Ali Dede művének említett másolója, akinek nevében szintén ott szerepel az árulkodó „szúfi" jelző, melyik tarikatnak lehetett tagja. Meglehet, ő is a halveti dervisek közé tartozott, miként a mű szerzője, Ali Dede is. Ezt a rendet a 14. században alapították. A halveti dervisek legjellemzőbb vonása, hogy gyakran visszahúzódtak sötét celláikba, ahol magányos elmélkedéssel és imádkozással próbáltak kapcsolatot teremteni Allahhal. E tevékenységüket nevezték halvetnek (halvet). E rend tagjai feltehethetően más hódoltsági városunkban is tevékenykedtek vagy meg-megfordultak. Tudjuk, hogy Szigetvár mellett Székesfehérvárott is élt egy halveti dervis. Perváne Dedének hívták, s bizonyára nem lehetett jelentékte29 len személyiség, ha még Belgrádból is elzarándokoltak hozzá tanulni. Ali Dede eleddig ismert műveinek talán legjelentősebbike már szorosabban kapcsolódik a dervisek világához. A Havatim al-hikam va hall ar-rumuz va kasf al-kunuz (A bölcsességek pecsétjei, a rejtett jelentésű szavak megfejtése és az elrejtett kincsek felfedezése) című értekezés 360 kérdést és a rájuk adott válaszokat tartalmazza. A kérdések és válaszok a többi között olyan témákat érintenek, mint a muszlimok szent könyve, a Korán, Muhammed próféta élete és tette, a teremtés, a mennyország és pokol, az égbolt és az égitestek, Ábrahám, Jákob, József, Mózes, Jézus és Szűz Mária; a muszlimok rituális imádkozása, a böjt, az adományok, a háború, a házasságtörés, az áldozati ünnep és a péntek jelentősége stb. Ali Dede műve jelentőségének és népszerűségének érzékeltetésére hadd említsem meg, hogy 1896-os arab nyelvű kiadása után 1985-ben török fordításban is megjelent.

31 A mű bevezetőjéből tudjuk, hogy Ali Dede a munkáját 1591/92-ben Szigetvárott, Szulejmán szultán itteni türbéjében írta. A munka egyik fennmaradt másolatából pedig láthatjuk, hogy a hódoltságban is forgatták. Az Antaljai Könyvtárban őrzött kézirat tulajdonosa 1684-ben Mehmed Efendi, a szegedi szandzsákhoz tartozó Bács kádija volt. Bácsott a kádi mellett az Ulu-dzsámi imámja is büszkélkedhetett e mű egyik példányával. A szerémségi Mitrovicán pedig egy bizonyos Nedái Cselebi olvasgatta. A derék bácsi kádi azonban nemcsak olvasgatta ezt az érdekes könyvet, de miként az az antaljai kézirat egyik bejegy-