Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - KERECSÉNYI EDIT: Kanizsa és környéke helyzete 1594-97 között Haym Kristóf várkapitány és a bécsi udvar levelezése tükrében

Egy kacorlaki haramia, Tóth Mihály azt panaszolta, hogy négy ökör miatt - melyeket ő az óbester beleegyezésével vásárolt Babóesán - 100 tallérra és 2 ökörre büntette. Más alkalommal Haym a magyar lovasságtól - amely Kaposvár mellett a német csapatokkal együtt egy rác falut kifosztott és ezáltal tekintélyes zsákmányra tett szert - 13 személyt visszatartott, sőt a szerzett dolgokat és vásznat sem engedte kótyavetyére, hanem magához ragadta és hazavitte. Igazolták mindezt a prédásmesterek is. A katonák tiltakoznak a hadijog ilyen megsértése ellen, mivel az óbester a neki járó harmadrészt mindenből becsületesen megkapta nemcsak a maga, hanem az emberei részére is. Ezért követelik vissza jogos szerzeményüket. 1596 márciusában Istvánffy Miklós írja, hogy récsei alattvalóitól kb. 237 tallér értékű árut - közte néhány hordó bort - és egy 32 tallért érő lovat vett el fizetés nélkül. Nádasdy Ferenc is hasonló ügyben emelt panaszt. A budiáni Ördög Gergely jobbágyai pedig azt sérelmezték, hogy a Kanizsa városán áthajtott marhacsordából 40 ökröt büntetés fejében elkobzott, sőt még 100 tallért is fizettetett velük. Amikor pedig emiatt tiltakoztak, 10 holdnyi érett gabonájukat a marhákkal összetapostatta, s kényszerítette a budiáni jobbágyokat az óbesteri gabona learatására. Általános volt a panasz, hogy Haym nem szíveli a magyarokat, s ahol csak tud, keresztbe tesz nekik. Emiatt a főherceg többször meginti, így egy 1596. III. hó elején kelt levelében is: „Egészen idegenül érint bennünket, hogy te a magyarokkal a barátság és a bizalmas viszony fenntartása helyett őket egy csomó panaszra kényszeríted...". Megparancsolja, hogy Haym a jövőben a magyar falusi népnek hagyjon békét, ne zaklassa őket, nehogy oka legyen Nádasdynak és a hasonló főuraknak a magyar országgyűlés előtt a parasztok sérelmeit előadni. Válaszában Haym mosakodik és mindent igyekszik megmagyarázni, vagy éppen tagadja a vádakat, de valahogy nem tud neki hinni az olvasó. Sűrűn sarcolta a vidék népét a Berzence, Segesd és Babócsa elvesztése miatti dühében bosszúra szomjas török is, hogy megtorolja a parasztok behódolását, és kevesebb elvinni való maradjon a végváriaknak. 1595. április 3-án Haym azt jelentette, hogy a török nemcsak a területén lévő hódolt parasztokat, hanem a Kanizsa környékieket is hihetetlen mennyiségű ga-