Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - KERECSÉNYI EDIT: Kanizsa és környéke helyzete 1594-97 között Haym Kristóf várkapitány és a bécsi udvar levelezése tükrében

leveleiket lőszerért, építési anyagokért, mesteremberekért, pénzért, nem utolsósorban pedig katonaságért a haditanácshoz, a segítség csak csurrant-cseppent. Miután a felszabadító hadak élelme elfogyott, a tábor augusztus 9-én délben felkerekedett, s ki-ki várába távozott. Haym szerint ennek oka semmi más nem volt, csakis az éhség, mivel elindulásukkor éretlen gyümölcsön és mocsárvízen kívül semmi élelemhez sem juthattak már, még egy falat kenyérhez sem. De a gyorsan és lelkesen megkezdett építkezéshez is hamar elfogyott a kevéske pénz és anyag. E nyomorúságos helyzet miatt a munkálatokhoz kirendelt parasztok sem voltak hajlandók robotolni, sem épület- és hídfát faragni, ill. fuvarozni. A várba parancsolt 300 haramia is elszökdösött, úgyhogy a tábor bontásakor mindössze néhány száz német katonát és lovast hagytak hátra némi száraz kenyérrel. A Babóesán maradt helyőrség keserűen szemlélte a sereg távozását pénzért, kölcsönökért könyörögve, hogy a falvakban valami élelmet vehessenek maguknak. Haym nyomatékosan kéri a főherceget, mielőbb rendeljen a várba friss haramiákat, lovasokat és német katonákat, mivel az ideiglenesen, 2 hónapra ott hagyottak nagy része már családos és Kanizsán vagy a végházak körül végleg letelepedett, sőt szántókat és réteket is művelnek. Javasolta, fogadjon fel a főherceg 6 új vajdát azzal a megbízatással, hogy szerződtessenek „friss" haramiákat, olyanokat, akik hajlandók lennének Babóesán megtelepedni, maguknak kis házat építeni, s így magukat mindennel ellátni. Kéri 200 huszár verbuválását is. Legsürgősebbnek az élelem- és munícióraktárak, valamint a katonai szállás újjáépítését tartja, hogy a lisztet ne kelljen sütésre a falvakba küldeni, s az elrablás veszélyének kitenni. Az ajtókra, kapukra vasalást, szeget és zárakat kér, a felvonóhídhoz láncot és mindenféle szerszámot, bárdot, fűrészt stb., hogy mindent biztonságosan be lehessen majd zárni. Kéri kovácsok, ácsok, lakatosok küldését, mert Kanizsa környékén nincs szabad munkaerő. Az elkövetkező hónapok levelezése is túlnyomórészt a babócsai építkezéssel és ellátással kapcsolatos problémákat részletezi, miközben sorra érkeznek Kanizsára és Babócsára a kémhírek, melyek szerint a török Babócsa visszafoglalására készül. Augusztus 14-én, 21-én, majd 25-én Frinczl Mihály ottani várkapitány is egyre kétségbeesettebben sürgeti Babócsa félbemaradt építkezésének folytatását és katonasággal való megerősítését. Bűn és gyalázat, írja, ahogy a vár ellátása, építése körül a dolgok folynak, mert egy olyan ember sincs itt az ácsokon kívül - akik