Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - KERECSÉNYI EDIT: Kanizsa és környéke helyzete 1594-97 között Haym Kristóf várkapitány és a bécsi udvar levelezése tükrében

a kapukon dolgoznak -, aki egy fatörzset ki tudna faragni. Az épületen több mint 8 napja senki sem dolgozik, és végtelenül sajnálatos, hogy az urak Isten szép nyári idejét ilyen álmosan hagyják elmúlni. A vár úgy áll még, ahogy az egyesült hadak augusztus 9-én elhagyták, s már ott tartunk, panaszolja, hogy a falvakban sincs egy harapás kenyér. Óránként, naponként jön a hír, hogy a törökök szünet nélkül gyülekeznek... „Ha az urak az ígéretüket megtartani nem akarják, írja, mi sem tartjuk meg, amit ígértünk, és nem várjuk be, míg a szigeti basa a várat ostrom alá fogja. Hisz két napnál tovább úgy sem tarthatnánk, mert egy falat kenyér és egy csepp víz sincs a várban, csupán 4 hordó liszt, ám nincs senki, aki kenyérnek megsüsse. A török naponta a vár körül száguldozik, s játszik velünk, mint a macska az egérrel. A vége az lesz, hogy valamennyien a mészárszékre kerülünk... Katona és kenyér kell, ez fog csak rajtunk segíteni és bennünket a mészárszékből kimenteni. Itt az idő! Azt mondják, aki kiabál, azt meg kell hallgatni, ez azonban nálatok, urak, nem történik meg, és mi majd egyszer Isten ítélőszéke előtt a vérünkkel fogunk rátok kiabálni..." A sok panasznak, úgy látszik, végül is foganatja lehetett, mivel szeptember 12én az udvarnál jutalomért jelentkezett Porta Cesar, a horvát és vend határok építőmestere hivatkozván arra, hogy Babócsa építésével temérdek sok költsége és kimerítő munkája volt. Mátyás főherceg Haymtól tudakolja, hogy a rendes fizetésén kívül milyen különleges munkákkal szolgált rá a mester a jutalomra. A válasz: a mester szorgalmas volt és ügyes, de mivel nem tudja, hogy mennyi fizetést kapott, nem nyilatkozhat, hogy érdemel-e külön jutalmat. 1595. szeptember 25-én a haditanács 2000 Ft-ot és bizonyos építési anyagokat hagyott jóvá a babócsai építkezéshez, de a levelezésből nem derül ki, hogy az összeg mikor érkezett Babócsára, és mire használták fel. Zsoldot azonban akkor sem igen küldhettek, mert a novemberi és decemberi levelek azt bizonyítják, hogy a várban hagyott katonaság lázadozik, mivel csak ígérettel etetik őket és sem zsoldot, sem élelmet nem kapnak rendesen. Ruhájuk leszakadt, s még mindig nincs fedél a fejük felett. Súlyosbította Babócsa helyzetét és ellátási gondjait, hogy a Kanizsáról és a környező végházakból két hónapra odarendelt katonák helyett a haditanács sokáig nem küldött újabbat, - bárhogy is szorgalmazta Haym. Nem építették ki Segesdet és Berzencét sem, így az utánpótlás is akadályokba ütközött. A török ugyanis nemegyszer rajtaütéssel zsákmányul ejtette a gyér kísérettel útnak indított élelmiszer- és hadi szállítmányokat.