Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - KERECSÉNYI EDIT: Kanizsa és környéke helyzete 1594-97 között Haym Kristóf várkapitány és a bécsi udvar levelezése tükrében

A levelekből kitűnik, hogy a felsorolt végházakat magyar módra építették, s őket palánk - helyenként dupla palánk - övezi. A górék, őrházak és védművek többsége gerendából épült, s azokat cölöpsorok közé döngölt földdel erősítették. Részletes leírást azonban sehol sem ad róluk, csupán azt hangsúlyozza, hogy közülük sok ledőlt már úgy, hogy helyenként szabadon ki-be lehet járni az erődítményekbe. Sürgeti ácsok, pénz és építési anyag leküldését, hogy az őrházakat, a védműveket s a hozzájuk vezető hidakat újjáépíthessék. 1595. május 6-án Miksa főherceg Grazból tudatta Mátyás főherceggel, hogy szavahihető kémjelentések szerint a török hamarosan Kanizsa megszállására indul. Mivel ismert volt előtte, hogy Kanizsa milyen rosszul van ellátva, s tudta, hogy ez az ellenség előtt sem titok, biztosra vette, hogy a vár a török ellen nem lesz tartható. Ezért azt javasolta, hogy a posta és a hivatalok egy órát sem mulasztva éjjel-nappal munkában legyenek, s mindent tegyenek meg Kanizsa védelmének biztosítására. Mátyás válasza azonban rövid volt: gyorsan semmit sem képesek előteremteni, kéri tehát Miksát, hogy az előállt veszélyes helyzetben forduljon segítségért a stájer rendekhez és a vend határbeli várak főkapitányaihoz, s értesse meg velük, hogy Kanizsát mindaddig, míg ő a kellő számú hadinépet, lőszert, élelmet és pénzt odarendelni nem tudja, tartani kell. Ezért tekintélyes haderővel, munícióval és élelemmel siessenek Kanizsára, hisz e fővár fennmaradása Stájerországnak éppúgy - sőt talán még inkább - érdeke, mint Ausztriának. A kért erősítés egy része június végén meg is érkezett. Ennek hírére a török a támadást későbbre halasztotta. Az egyesült hadak főparancsnoka, gróf Zrínyi György, a Kanizsa alatt összegyűlt vend-vidéki és stájer hadak vezére, báró Herberstein János Zsigmond valamint a környék nevezetes vitézei: Török István, Batthyány Ferenc, Istvánffy, a két Bánffy és Szécsi Tamás azonban kihasználva a kedvező hadi helyzetet, elhatározták, hogy támadásba lendülnek. Július 27-én tábort bontottak s közös elhatározással elindultak Babócsa megvételére. Az ezzel kapcsolatos iratanyag sajnálatosan szegényes a protocollumban, nyilván azért, mert nem Haym volt a főparancsnok. Július 30-án már Babóesán kelt jelentéséből azonban megtudjuk, hogy a hadjárat során különösebb ellenállásba nem ütköztek, de a hidak megerősítése, az utak javítása valamint a rekkenő hőség miatt a tervezettnél jóval lassabban haladtak. Ezért, mire Szentkirályra értek,