Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - KERECSÉNYI EDIT: Kanizsa és környéke helyzete 1594-97 között Haym Kristóf várkapitány és a bécsi udvar levelezése tükrében

város olyannyira védtelen, hogy váratlan török támadás esetén nem maradna ideje a várba való menekülésre, mert ha a kapukat kinyitják, azon a török is benyomulhat. A kanizsai vár és Haym kinevezésének ügyét végül is az udvarhoz befutó azon kémjelentések mozdították el a holtpontról, melyek szerint a szigetvári bég támadásra készül a még mindig kapitány nélkül kornyadozó Kanizsa ellen, ám azt az ottani hadinép a zsold fizetésének és az óbester hivatalba lépésének elmulasztása miatt nem hajlandó bevárni, s magát a biztos pusztulásnak kitenni. Szigorúan megparancsolják tehát, hogy Haym éjjel-nappal vágtasson egy gyors kocsival Kanizsára, ami meg is történt. Február 2-án már Hídvégen volt, ahol rossz hírrel várták: az új udvari végház leégett. Kanizsáról február 9-én kelt az óbester első levele. Eszerint 4-én érkezett ide a hadi fizetőmesterrel. Hatodikára összehívták a hadinépet, amely akkor tudta meg, hogy az ígért 6 hónapi zsold helyett csak 5 hónapit kap meg. E hír hatására a katonák fellázadtak, a kevesebb zsoldot nem akarták átvenni, sőt mustrálni sem engedtek. Ismételten hangsúlyozták, addig nem fogadják el Haymot óbesterüknek, míg az elmaradt hatodik havi zsoldot is meg nem kapják. Levelében Haym megrendülten ecseteli a várban tapasztalt állapotokat. Isten szerelmére kéri, küldjenek elegendő élelmet, mert kenyéren és fagyott mocsárvízen kívül semminemű élelme nincs a vitézeknek, s a német katonák közül naponta 6-10 is meghal ruhátlanul és nyomorúságosan. Ez a valós oka lázongásuknak! Közli még, hogy a kanizsai piacon semmiféle élelmiszer nem vásárolható, s a vár romokban áll. A proviant-intéző nem akar neki, sem népes kísérete (34 szolgája?) részére kenyeret kiadni. Kéri e tekintetben a főherceg engedélyét, valamint azt, hogy a várban igénybe vehessen - és rendbe hozathasson - néhány szobát: egy hálót, egy kamrát és egy ebédlőt saját maga, egy-egy szobát titkára és káplánjai, egy továbbit pedig személyzete számára. A háborús időkre való tekintettel ugyanis nem tartja biztonságosnak, hogy - miként az előző óbesterek - ő is a városban lakjon. Majd tiltakozik az ellen, hogy Püchlernek és a proviant-intézőnek sokkal nagyobb a hatalma és szélesebb a döntési joga mint főkapitány létére néki. Különösképp sérelmezi Püchler azon állítását, hogy a haditanács mindaddig érvényben tartja amaz komisszáriusi megbízatását, míg Haym beiktatása meg nem történik.