Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - KERECSÉNYI EDIT: Kanizsa és környéke helyzete 1594-97 között Haym Kristóf várkapitány és a bécsi udvar levelezése tükrében

Haym e tárgyban Mátyás főherceghez küldött panaszos levelére - melyben azt is nehezményezi, hogy néki, a rangos nemes embernek egy nemtelen kovács fia parancsolhat - már február 15-én egyértelmű válasz érkezik. Eszerint a főherceg nem lát okot arra, hogy az adminisztrációt Püchler kezéből kivegye, mert Haym - míg installálva nincs - semmiféle fontos intézkedést nem tehet, ennél fogva több szerénységet vár tőle az udvar. Visszautasítják azon kérést, hogy a komisszáriusi feladatkör ellátására valamely földijét vagy más úri rendben lévő személyt rendeljenek ki, mivel Püchlerrel - noha nincs nemességre emelve - a felség elégedett. Az óbesteri tisztet ugyanis jó ideje megelégedésre látja el, sőt bizonyos dolgok elintézésénél a hercegi vagy grófi tisztségviselőknél is jobban tudják használni... Úgy tűnik, Haym számára csak ekkor vált világossá helyzetének lehetetlen, keserves volta. Rá kellett döbbennie, hogy a főkapitányi tisztség várományosaként még bizonytalan ideig ki lesz szolgáltatva a vele szemben kezdettől ellenséges érzületű mustramesternek, akinek érdekében állt főparancsnoki beiktatását minél tovább elodázni, s ellene áskálódni. Az ellentéteket csak tetézte, hogy a minden jel szerint dölyfös Haym - buzgó katolikus lévén

10 - egy Bécsben vásárolt oltárral és templomi felszereléssel valamint két káplánnal érkezett Kanizsára, s hogy kápolna céljára éppen azt a várbeli helyiséget szemelte ki, amelyben a zömében kálvinista katonaság részére szoktak vasárnapi istentiszteletet tartani. Miután itt hamvazószerdán felállíttatta saját oltárát, a 3 német zászlóalj legényei rátámadtak, s megfenyegették, hogy ha önként nem adja vissza templomukat, az oltárt a selyma katolikus papokkal együtt az ablakon fogják kihajítani, s az utóbbiakat még agyon is verik. Haym ijedten küldött az egyébként luteránus Püchlerért, mint komisszáriusért, hogy parancsolja el a felzendült legénységét, mely őt még nem ismerte el óbesterének. Hosszas alkudozás után abban egyeztek meg, hogy a főherceg döntéséig a szobát ünnepnap reggel 6-8-ig a német katonák, utána Haym s a várban ill. a városban élő mintegy 50 főnyi katolikus használja istentisztelet tartására. A történtekért Mátyás főherceg mind Haymot, mind Püchlert megdorgálta, arra intvén őket, ügyeljenek, hogy a vár amúgy is nehéz helyzetében legalább vallási villongások ne bontsák meg az egységet. Ez a kívánság azonban falra hányt borsóként pergett le a legénységről, a lelkészekről, Haymról és Püchlerről egyaránt...