Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)
II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - MAGYAR KÁLMÁN: Szigetvár és a dél-somogyi mezővárosok, várak kapcsolata 1526-1664 között (Különös tekintettel Babócsára és Kálmáncsára)
lamint a vár alatti mocsárban, egy dombon lévő, többosztásos török kori háznak jelentősebb maradványát is megtalálta 61 (5. ábra). Az említett vártól K-re, ugyancsak a mocsárban lévő, kisméretű ún. 33-as dombot, az Árpád-kori Motte-típusú vár területét a török korban is figyelőhelynek használhatták. A vele szemben, a Rinya másik oldalán megtalálható ún. Nárciszosban (vagy másképpen Basakertben) a 4,3 hektár alapterületű, kb. 230-220 nies, téglalap alakú, 2 m, helyenként 1 m magas sánccal, árokkal rendelkező, két részből álló földvár ugyancsak működött a török korban. A hét köralakú bástyája az itteni török kori település védelmét szolgálta (5. ábra)! A sánc déli részének a közelében általunk megtalált - a jóval korábbi, Árpádkori templom lerontása után készített - XIV-XVI. századi, 25x10 m-es gótikus egyházat viszont ekkor már nem használhatta tovább a magyar lakosság. (Erre utalnak a templom közvetlen közeléből, a korábbi temető sírjai fölött előkerült török kori településnyomok: szemétgödrök, paticsházak maradványai.) (5.ábra) A legbeszédesebb bizonyítékot az erődített központ, a város közepén felszínre hozott nagyméretű, török kori gőzfürdő téglafalmaradványai, fütő- és vízelvezető csatornái, kemencéi nyújtják (5. ábra 1-2). 1988-ban egy kora Árpád-kori kőtemplom (valószínűleg a bencés monostor) és a mellette lévő temető 64 fölött tártuk fel ezeket a fürdőmaradványokat. Vagyis úgy tűnt, hogy 1566 után rögtön megszűnt az egyház és a temető korábbi funkciója, s a magyar lakosság elhagyta az erődített településhelyét. A beköltöző törökség talán a fürdőhöz tartozó épületként vagy raktárként használhatta tovább, valószínűleg az 1686-os visszafoglalásig 65 (5.ábra 1-2). A török kori fürdőtől É-ra viszont feltártuk a jellegzetes hódoltság kori településnyomokat: szemétgödröket, paticsházmaradványokat és a különböző leletanyagokat: kályhaszemeket, az erősen mázas kerámiákat, a különböző vas- és bronzmaradványokat. 66 Tehát Babóesán a Rinya két partján lévő vár és az egykori mezőváros területén 1566-1686 között nem volt magyar lakosság. Hódoltság kori helyüket a mai falu Ny-i és ÉNy-i részén találhattuk meg. 1979-80 között a Léránt-kertben és az ún. bolhói úti részen tártuk fel a temetőiket. (Ezek a temetők - a sírok mellett előkerült pénzek alapján - a tizenötéves háborúig mindenképpen működtek. Vagyis a magyar lakosság templomos helyei és a települései is a vártól, az erődített helyektől pár km-re, a török erősségektől távolabbra kerültek.) (3.ábra)
