Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - MAGYAR KÁLMÁN: Szigetvár és a dél-somogyi mezővárosok, várak kapcsolata 1526-1664 között (Különös tekintettel Babócsára és Kálmáncsára)

összességében 25x10 m-es, gótikus téglaegyházat. Rendkívüli módon, tőle pár méterre É-ra előkerült az ezt korban megelőző, patkóíves szentélye alapján nagyon korai (XI-XII. század), a halszálkás építési technikát is felhasználó templom is. Ezt a 13x8 m-es téglatemplomot a gótikus egyház építéséhez (XIV század közepe és vége) alapfalig lebontották, olyan módon, hogy a nagyméretű gótikus egyházhoz később ÉK-en felépített sekrestye, valamint az ÉNy-ra hozzáépített többszintes lakásszárny alapfalait átfuttatták rajta. Maga a gótikus templom először 1555-1566 táján pusztult el. A leégett falak további szakaszos bontására részben a török korban, illetőleg az 1690-es években és a XVIII-XIX. században került sor.

58 A templomokban, illetőleg körülöttük több évszázadon keresztül temetkeztek. Dr. Kiszely István, az MTA Régészeti Intézetének antropológus professzora a helyszínen vizsgálta meg a feltárt 67 sírt, illetőleg a 220 ún. „szórvány" csontvázat. Véleménye szerint „az 1568 előtt itt élő lakosságnak a honfoglaló magyarsággal való nagymértékű keveredése, összeolvadás mutatható ki; a nagyarányú csecsemőhalandósággal, illetőleg a különböző patologikus esetekkel, megbetegedésekkel"!

59 A Ny-K-i tájolású, többnyire koporsós sírok mellékleteként párták, övek, ruhák maradványai kerültek elő. A pusztuláshoz, illetőleg a török kori réteghez tartoztak a fegyvermaradványok (számszeríj, nyíl, stb.), valamint a gyakran díszített kerámia-töredékek. Az építmények jellegzetes anyagában a különböző színes, mintás vakolatok, idomtéglák és faragott kövek sorolhatók. Még 1984-ben előkerült az egyik kezében könyvet tartó, a másikat áldásra emelő Szent János evangélista kő domborműve (XII-XIII. század). Vagyis a megyében - Somogyvár után - a második, alakos kőfaragványokkal díszített egyház maradványait hoztuk felszínre!

60 Közismert az, hogy 1566-ban, vagyis Szigetvár elestével Dél-Somogy, s vele (kevés kivétellel!) a teljes Somogy török kézre került. Ekkor a török Segesdig építette ki a vár-erődítés- és település láncolatát. Ennek a berendezkedésnek nagyon fontos régészeti eredményei kerültek elő például Babóesán. Milyen volt ez a településkép? A következő igazolható! A mai község szívében, a rk.templom mellett „továbbműködött" a Báthoriak sáncárokkal, palánkkal körülvett, ún. óolasz bástyákkal megerősített téglavára. Ennek a Ny-i részén, a mai templom előtt lévő külső, kettős bejárati toronyrésze igazolja az ott megtalálható, palánkkal lekerekített ún. huszárvári részt. Hiszen az 1978-79-ben végzett feltárásunk ennek, va-