Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - VASS ELŐD: Szigetvár város és a szigetvári szandzsák jelentősége az Oszmán-Török Birodalomban (1565-1689)

ta a kanizsai török Zalaegerszeg környékét, minden alkalommal onnét embereket vagy élő állatokat hajtott el.

41 Ez az általános helyzet 1663-ban nyílt háborúvá vált. Amikor Köprölü Ahmed pasa nagyvezér 1663 júniusában Baranyán keresztül Érsekújvár alá vonult, Zrínyi Miklós is Kanizsa körül újabb katonai lépéseket indított el: Új-Zrínyi várát építtette fel. Ugyancsak ő az 1664. január-február havi hadjáratában felégetteti az eszéki hidat és megostromolja Pécset. Ekkor Szigetvár mellett is elvonult csapataival. Hogy ott mit láthatott, azt Esterházy Pál írta le: „...Sziget tehát igen alaposan megerősített vár, amelyet négy szabályszerű téglából épült, s egy ötödik, háromszor olyan erős bástya vesz körül, teljes egészében belemerül a mocsárba. Van egy vizesárokkal elválasztott négyszögletes külső vára is, amelyben igen magas kőtorony látható. Utána következik az ugyancsak körülövezett város, amelynek semmi összeköttetése sincs a külső várral, ez is minden oldalról vízbe merül úgy, hogy egész Sziget, amelyet a mocsarak vesznek körül, mint valami tó víz emezáltal szinte bevehetetlen, egyetlen vízzel körülvett látomás...".

42 Szigetvárott 1664 májusában ellenkező irányba már Köprölü Ahmed pasa nagyvezér serege vonult el Kanizsa várának felmentésére. A török nagyvezér Kanizsa felmentése nyomában beveszi Új-Zrínyivárát és Kiskomár várával együtt leromboltatja. A vonuló török sereg a kanizsai törökök kérésére mindenhol lerombolja a birtokukba került kisebb magyar palánkokat is. így a Zalavári palánkot is ekkor pusztítja el. A szentgotthárdi vesztes csata után a nagyvezér Vasvári táborában váratlanul a bécsi megbízottakkal békét kötött. A vasvári béke korában a kanizsai végvidék katonai helyzete már a töröknek kedvezett. A Szigetvári szandzsákban fekvő falvakban a török adóztatás erősödött meg. Az adókövetelések mennyisége is megnőtt. Ebből a Szigetvári és a Pécsi szandzsákban adófizetés elleni mozgalom támadt. Ahogy a török rendelet szövegében megnevezésre került „Veresoglu András nevű hitetlen" a Szigetvári és a Pécsi szandzsák több hitetlen rajaival a szultáni hadsereg táborában járt, és a nagyvezérnek kérvényt nyújtott be arról, hogy mindkét birodalomnak adóikat megadni nem tudják, ezért a fejadó összegéből bizonyos összeget nekik elengedtek. A küldöttségben járt emberek útiköltségére és egyéb kiadásokra a Kanizsai eyaletben Musztafa defterdár mintegy öt yük (500 ezer) akcsét szedetett be a szegény emberektől, s a kanizsai beglerbégtől ismét parancsot kaptak újra való beszedésére: a szegényeket „régi akcse" néven való követelésekkel zaklatták. Végül IV Mehmed szultán 1668. okt. 10-én rendelte el, hogy ezen ügy végett beszedett pénzek csupán megvesztegetési ajándékul szolgáltak, ezért a szegény rájáknak visszaadassanak.

43