Szita László (szerk.): Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történész konferencia előadásai a város és vár felszabadításának 300. évfordulóján, 1989 (Pécs, 1993)

II. Tanulmányok Szigetvár és környéke XVI-XVII. századi, történetéről, a város és a vár felszabadításáról - VASS ELŐD: Szigetvár város és a szigetvári szandzsák jelentősége az Oszmán-Török Birodalomban (1565-1689)

nemesség, akik adózásukat nem tudták végrehajtatni, birtokaikat a közeli és katonai tisztségekben lévőkre ruházták át. Lórántffy Mihály 1613-ban pénzért Pozsonyban fogadott lovasai kezdik Tolna, Baranya és Somogy megyékben fekvő falvait összeszámlálni. Az így elkészített regestrum szerint Légrádról, Muraközből -10 és Veszprémből szedik adóikat be. A hódoltsági Baranya vármegye helységeinek a magyar részre szükséges ingyen közmunkát (gratuitus labor) Légrád váránál kellett végezni. Baranya és Somogy vármegyék szervezetét ekkor Zala vármegyéhez csatolták, s ezért a megyei járandóságokat is onnét követelték meg. Az 1618. évi egyik megyei rendelkezés feljegyzése szerint Baranya megye egész alsó része a Zrínyi család birtoka volt. A baranyai Istvánffy-birtokokat 1630 körül már Draskovics Miklós horvát bán Vinnicáról kezeli. A magyar földesurak rendszerint tisztségüknél fogva királyi, megyei vagy magán katonasággal is rendelkeztek, ezért a törökök adóbehajtásai ellen mindent meg tudtak tenni. Ez a helyzet Kanizsa körül különösen nagy feszültséget idézett elő, mivel a törökök kanizsai helyőrsége valósággal ékként nyomult be a magyar végvárak közé, amelyek pedig ahogy az 1663-64-ben ott megfordult Evlia Cselebi leírásában is megemlíti olyan közel voltak hozzá, hogy még a kakas kukorékolását is áthallották a törökök az ellenség váraiból, s ahol még a falvak is magyar fegyveresekkel voltak 39 megrakva. Az 1647. évi országos dikalis adóztatás összesített regestruma Baranya megyét fel sem tünteti. A baranyai dikalis adókat feltehetőleg Zala vármegye hajtatta be, s oda jegyezték fel. A baranyai egytelkes kisnemesek az ún. armalisták taksálásáról pedig, egy 1663. évi Pest megyei tanúvallatásból kaphatunk hírt. Ekkor Pöczök János nagykőrösi lakos nemességének ottani igazolására tartott vizsgálat során a tanúk vallották, hogy Pöczök János Baranya megyéből származott át. A tanúk sorában Domokos István kecskeméti lakos is elmondta, hogy maga is Baranyából, Katádfáról költözött át, s vallotta Pöczök Jánosról, hogy az „a taxát is egynéhányszor vittem Légráddá", mivel Zala vármegye megbízott adószedője ekkor Légrádon tartózkodott. A magyar földesurak adóztatásáról példaként szolgál a babócsai uradalom, amely dél- és közép-somogyi falvaiban, mivel azok a Szigetvári szandzsákban feküdtek az 1651. évi urbárium szerint, akkor falvanként egy summa Ft összegben csizmában, papucsban és vadhúsban megalkudva adóztak. A Baranya megyei Felfalu és Bogdása viszont csak egy summa Ft összeggel adózott.^A kanizsai hódoltság vidéke ezért változott különös jelentőségűvé, mert itt a magyar földesurak fegyveresei miatt más vidékek török portyáinál jóval nagyobb csapatokkal tudtak csak a törökök a Zalaság belsejébe nyomulni és ott adóelmaradás behajtása címén fosztogatni. így is átlagosan évente kétszer támad-